Patat Bence műfordító: A skandináv irodalom olyan, mint a társadalmaik – őszinte, egyenes, egyszerű

HVG: Tótfalusi István ösztönzésére és fordításában abban az évben jelent meg a svéd gyerekverseket tartalmazó kötet, amikor ön született. Közkézen forgott még akkor is, amikor iskolába járt?

Patat Bence: Nálunk otthon is megvolt ez a könyv, és iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken lehetett hallani belőle részleteket. Az én generációm és a nálam még valamivel fiatalabbak is alapélményként tartják számon a három svéd költőnő verseit magyarul közzétevő kötetet. Sok mindenre élénken emlékeztem belőle, mind a mai napig van pár kimondott kedvencem. Ilyen Siv Widerbergtől a Bélyeg című: „Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget.” Vagy a Szerelem:

„Sten-Malténak nagy, vörös és elálló / füle van. / Nekem tetszik / a nagy, vörös és elálló / fül.”

Említhetném Ingrid Sjöstrand versét is: „Meg ne próbáld! / mondja apa, / és nagyon szigorúan néz rám. / És egész testem reszket, / és már úgy érzem, gyáva vagyok, / ha meg nem próbálom.” Ha létezik véletlen, akkor hosszú szünet után 2020 elején véletlenül megint a kezembe került a kötet. Meglepett, hogy még most is olyanok ezek az ötvenéves versek, mintha ma születtek volna. Akkor kezdtem el kutatni hasonlók után a kortárs irodalomban, csak kibővítettem a keresést a teljes skandináv területre.

HVG: Elég nagy paksamétából válogathatott, ha öt nyelv gyerekverstermését nézte át.