Grant Rumley a washingtoni Közel-Keleti Politikai Intézettől, illetve Craig Singleton a Demokráciavédelmi Alapítványtól közös cikkükben rámutatnak, az izraeli hadművelet megindítása arra kényszerítette a régió minden szereplőjét, hogy felfedje kártyáit. Ám most, hogy már eloszlott a füst és a por, azt látni, hogy igazuk volt a pekingi stratégáknak: a nagyhatalmak versengésében a nyers erő dönti el az eredményt.
Csakhogy egy kiszámíthatatlan Donald Trumppal az élen az Egyesült Államok hamarabb és keményebben odavághat Tajvan miatt, mint ahogy azt a kínai stratégák gondolták. De még egy visszafogottabb elnök is megtorolná az inváziót, főleg, ha Tajpej ellent tud állni az első rohamnak, és az amerikai közvélemény a közbelépést sürgeti. Azaz, ha Kína nem képes egyből elfoglalni a szigetországot, továbbra is Washington diktálna.
