Óvatlanul kimondott szavak, elrejtett vallomások – családi traumák és titkok Csapó Ida és Kocsi Olga kiállításán
6 perc
2024.02.26. 12:00
Két olyan alkotó, Csapó Ida (1952) és Kocsi Olga (1987), közös kiállítása látható a megújult Liget Galériában, akik amellett, hogy vizuális műveket hoznak létre, a következő szakmákban is szakképesítéssel és/vagy szaktudással rendelkeznek: újságíró, gép-és gyorsíró, női önismereti tréner, varrónő, villanyszerelő, karosszérialakatos, oktató. A kiállítás persze nem emiatt izgalmas, de talán jelzi, hogy némileg szokatlan az, ami a látogatóra vár.
Molnár Veronika galériavezető és kurátor – aki Várnagy Tibor visszavonulása óta több mint egy éve viszi a Liget Galériát – úgy tűnik, elődje legendás működéséhez hasonlóan progresszív tárlatoknak ad helyet, és termékenyítő módon közre is működik a létrehozásukban. A Mint(a) család című személyes hangú, a legbelsőbb családi viszonyokra fókuszáló kiállítás ugyanis valószínűleg nem lenne ennyire érdekes és felkavaró, ha Molnár Veronika a Csapó Idával folytatott hosszas kiállítás-előkészítés egy pontján nem hívta volna meg Kocsi Olgát is a kiállításba együttműködőnek. Így a személyes családi generációs történet-feldolgozásnak induló, és a Csapó által varrott képekre, valamint hagyatéki tárgyakra és tárgy együttesekre támaszkodó anyagnak lett egy új, izgalmas rétege. Kocsi Olga kortárs technikáinak, gondolkodásmódjának és módszereinek hozzájárulásával tartalmilag és vizuálisan is kapott egy új megközelítést a kiállítás – és határozottan látványosabb lett.
Csapó Ida kívülről érkezett a magyar kortárs képzőművészeti színtérre, ráadásul annyi idős korban, amennyiben más alkotóknak már inkább csökken az aktivitásuk a kiállítóterekben. A mostani a negyedik alkalom, hogy munkáit bemutatja. Varrott képei, installációi, asszemblázsai, melyek családi tárgyi emlékekre, eltemetett titkokra, generációsan továbbélő fájdalmakra, és egyáltalán, a családban élés bonyolultságára reflektálnak, a Liget Galériában jó kezekbe és jó társaságba kerültek.
„Ida keresett meg engem egy bőröndnyi műtárggyal”– mondja a galériavezető-kurátor, Molnár Veronika. „Ez neki nagyon személyes projektje, a saját családi hagyatékát dolgozza föl. Kivételesen hosszú ideig tartott az előkészítés, rengeteget beszélgettünk, hogy kiderüljön, hogy pontosan mi is az, ami őt mozgatja ebben az egész anyagban. Én az elejétől kezdve éreztem, hogy jó lenne a fotók alapján textilre varrott, hagyományos női médiumokkal operáló munkái mellé valami más irány is.