Mit tett és mit tehetett volna Horthy Miklós Magyarország német megszállása után?

Amikor Horthy Miklós 1944. március 17-én Kelenföldön felszállt a Turán nevű különvonatára, hogy Adolf Hitler birodalmi kancellár meghívásának eleget téve az ausztriai Salzburg melletti klessheimi kastélyba utazzon, hogy részt vegyen egy a Führerrel tartandó katonai helyzetmegbeszélésen, Magyarország német megszállása már eldöntött tény volt. Hitler ugyanis már az olaszok 1943 nyarán történt kiugrását követően utasítást adott a megbízhatatlan szövetségesnek tartott Magyarország és a jelentős olajkészletekkel rendelkező Románia katonai megszállásának előkészítésére.

A magyarországi megszállás a Margarethe I. terv nevet kapta, míg a román verzió lett a Margarethe II., bár ezen utóbbiból végül nem lett semmi, mivel a román állam feje, Ion Antonescu marsall egy Hitlernél 1944 januárjának végén tett látogatásakor eredményesen tudta meggyőzni a Führert arról, hogy ő és Románia elkötelezett szövetségesei a III. Birodalomnak. Horthyról és Magyarországról viszont a birodalmi kancellárnak már 1943 tavasza óta igazán lesújtó véleménye volt és ezt alapvetően három problémára lehet visszavezetni:

• 1942-43 fordulóján a keleti fronton szolgáló magyar csapatok gyenge teljesítménye
• A német kormány ekkorra már tudomást szerzett Kállay Miklós miniszterelnök által űzött hintapolitikáról és nem minden alap nélkül gondolták azt árulásnak
• A zsidókérdés megoldatlansága

Különösen az utóbbi kettő érintette érzékenyen a németeket, ugyanis az első pont meglehetősen alaptalan volt, lévén, hogy a Don-mentén a magyar csapatok a megfelelő felszerelés hiányában is emberfeletti teljesítményt nyújtottak. Ennek ellenére azonban Hitler, egy a klessheimi kastélyban 1943 áprilisában tartott találkozójukon mégis ezt említette elsőként Horthynak, vélhetően azért, hogy kizökkentse a hadseregére mindig büszke magyar kormányzót.

A Luftwaffe Messerschmitt ME-110 repülőgépei Budapest felett

Bundesarchiv_Bild

A Kállay-kettős felszámolásának óhaja magától értetődött, míg Hitler a katonai és a gazdasági területeken is az elvártakhoz képest alulteljesítő és azt is vonakodva hozó magyar erőfeszítések mögött az ottani zsidóság aknamunkáját vélte felfedezni. Horthy azonban ekkor még hajthatatlan volt, sem Kállay menesztésébe, sem a zsidókérdés „végső megoldásába” nem egyezett bele. „Mégsem üthetem őket agyon” – mondta a kormányzó, ám a találkozó második napján, amikor Hitler és a német külügyminiszter von Ribbentrop a legteljesebb nyíltsággal beszéltek a zsidók megsemmisítésérők, már nem maradhattak kétségei a kormányzónak arról, hogy a nácik milyen sorsot szánnak a magyarországi zsidóságnak.

A felszínen ugyanakkor minden maradt a régiben, miután parancsot adott a német katonai vezetésnek, hogy dolgozzák ki Magyarország megszállásának tervét, Hitler jachtot ajándékozott Horthynak a 75. születésnapja alkalmából, amire a kormányzó egy meghatottságtól túlcsorduló köszönőlevelet írt, ám bizalmasai körében már ő is gúnyt űzött a német diktátor gesztusából.