A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Fidesz azért tudja megtartani a kétharmadot, mert alternatív valóságban tartja az embereket. Sőt, a valóság, mint olyan, nem is létezik a „nemzeti” oldalon: a tények vagy nem jutnak el oda, vagy ha igen, hamar át vannak keretezve. A kormánypárti politika hitkérdés, hiába megannyi erkölcstelenség, hazugság, álszentség, önellentmondás, elhallgatás, a vezetőben feltétel nélkül bíznak. A Fidesz-szavazó kiszolgáltatott, nem őt szolgálja a rendszer, hanem ő a rendszert.
Ezeket a sorokat több mint egy évtizede írjuk le hétről hétre, ezen sorok mentén alakultak ki súlyos stigmák a Fidesz-táborról, hiszen a problémák egyre inkább a közgondolkodásból erednek, és ezeket használja ki a rendszer, mintsem fordítva.
Post-truth: ezt a kifejezést számtalanszor használtuk, amikor az igazságon túli politizálásról beszéltünk, amelyben a politikai szereplők nem egyszerűen hazudnak, vagy hallgatnak konkrét dolgokról, hanem a ténykérdéseket hitkérdésekké minősítik át, ezzel kikoptatva az igazság szerepét a közbeszédből. Orbán Viktor ilyen politikai kultúrát épített Magyarországon, ezért tudta arcvesztés nélkül átvinni szavazótáborán a rezsicsökkentés-csökkentést, az inflációs válságot vagy éppen a vállalhatatlan külpolitikát.
