Hasbeszélő: Balatoni életérzés Budán
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pesthidegkút kapujában jártunk.
Egészen pontosan a Hidegkúti út legelején, ahol azt hihetjük, hogy még a Hűvösvölgyben vagyunk, netán éppen a szívében, mert akkora a nyüzsgés erre felé. Pedig azon kívül, hogy látótávolságban a villamos-végállomás, ez már inkább Máriaremete-Pesthidegkút csomópont, sőt utcanévtáblák szerint a kevéssé ismert városrész, Erzsébettelek is ide nyújtózkodik. Ahova úgy öt hónapja betelepült a Strand Lángos&Bistro, úgyis mint a balatonmáriafürdői Lángos World legközelebbi rokona. Na, ide ugrottunk be immáron többedszerre.
„Évek óta Budapesten élek év közben, nyáron pedig a Balatonon, de szerettem volna elhozni a fővárosba is ezt a balatoni feelinget”
– nyilatkozta éppen nemrégiben az egyik népszerű gasztrós portálnak a tulajdonos-séf, Krezinger Ádám, aki igazi one man show-t visz a budai végeken, és nagyon úgy tűnik, hogy 11 balatoni szezon után, az idén nyárra is itt marad. Ha csak nem klónozza magát, vagy nem nevelődik kis birodalmának hátsó fertályában helyettesítője, mert ez a Strand tényleg négyévszakos.
Nem kis bátorságra vallott, hogy tavaly novemberben kezdett balatonozni, amikor a szemközti üzletházban már karácsonyi dalokkal hangolta a népeket a fél emeletet befoglaló kínai, amelyik egyúttal magyaros házias kifőzde és gíroszos is képes lenni, meg a kétkezes hamburgeres; a sarki multinál pedig roskadásig teltek a polcok a húsvéti nyuszikból átváltozott csokimikulásokkal és ládákba tornyozták a szaloncukrokat.