A Karácsony–Vitézy-balhé tanulsága, hogy szabálymódosítás nélkül egy rajzolt pénisz is eldöntheti, ki nyer választást

A választás célja egy demokráciában, hogy megállapítsa az emberek többségének szándékát: kit akarnak hatalmi pozícióban látni, illetve közvetetten vagy ritkábban közvetlenül (népszavazáson) milyen döntésre vágynak egy konkrét ügyben. A választójog mint alkotmányos alapjog tehát akkor tud maradéktalanul érvényesülni, ha valóban sikerül feltárni a többség akaratát, így az abból fakadó jogkövetkezmények is demokratikus legitimitást nyernek. Mindez nem mondható el a budapesti főpolgármester-választásról, amely egyes értelmezések szerint sem a jog betűje alapján, sem a választók szemében nem hozott megnyugtató eredményt. A kivetnivalókra egy kivételesnek mondható jogorvoslati szituáció, az érvénytelen szavazatok újraszámlálása világított rá.

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt beadványa alapján – a sajtó és nemzetközi megfigyelők jelenlétében – múlt pénteken látott neki, hogy a közel 25 ezer érvénytelen szavazat átnyálazásával megállapítsa, van-e köztük olyan, amely mégiscsak figyelembe vehető egyik vagy másik jelölt melletti érvényes voksként. Az egész napos munkában azonban nem volt köszönet: a bizonytalanságot a mégoly szorgos újraszámolással sem sikerült eloszlatni, sőt az még nőtt is, miután a két esélyes jelölt, Karácsony Gergely és Vitézy közötti, addig 324 szavazatnyi különbség mindössze 41-re csökkent előbbi javára. Az újraszámlálás nyomán ráadásul súlyos jogszabályi hiányosságokra is fény derült.