"A versenyhelyzet csak a hallgatók javára válhat" - színészképzést indít Bodó Viktor

5 perc

2024.07.06. 13:30

Hároméves színész- és rendezőképzést indít ősztől a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező. Többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta és Polgár Csaba tanítja majd a hallgatókat, akik az Örkény és a Katona József Színházban, valamint külföldön szerezhetnek gyakorlatot. Bodó Viktorral Matalin Dóra beszélgetett a tervezett képzésről.

HVG: Miért indít színészképzést?

Bodó Viktor: A legfőbb motivációm a tudásátadás, ez talán életkori és szakmai kötelesség is egy idő után. A másik ok, hogy osztályt indítottam volna a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ami meghiúsult az úgynevezett modellváltás miatt. Ehhez készült egy oktatási tervezet, amiben sok munka volt. Bár ez az anyag teljes egyetemi hátteret feltételezett, ahogy gondolkoztunk róla, kiderült, hogy működhetne kisebb akadémiai vagy stúdiószerű képzésben is. Kerestem a lehetőségeket, végül jött a szerencsés fordulat, hogy Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház alapítója és két támogató beállt az ügy mögé. Három alappillérre építettem az iskola alapítását: megfelelő hely három évre, adminisztrációs és anyagi támogatás, valamint tapasztalt tanári kar, garantálva az oktatás minőségét.

HVG: Egyedi képzési metódust dolgoztak ki. Miben áll az újdonsága?

Bodó Viktor színművész, rendező
Fazekas István

B. V. : Az egykori egyetemi képzésben volt többféle elméleti, készség- és mesterségtárgy. Mesterségből több is, zenés, színészi, úgynevezett művészi beszéd, de filmszínész például nem. A hallgatóknak sűrű beosztásuk volt, sok egymástól független feladatuk, a figyelmük szétaprózódott, de a mesterség volt a legfontosabb, az uralta a többit. A tanárok gyakran nem egyeztettek egymással, hogy ki mit és miért tanít, és ez hogyan tud egymásra épülni. A mi újításunk alapján összevonjuk az elméleti tárgyakat úgy, hogy azok a gyakorlatra vezessék át a hallgatókat. Ahogy a színházban is a dramaturgokkal a szövegelemzés a próbákat készíti elő. A másik újítás, hogy nem kell tíz különböző vizsgát tenni, hanem egy mesterségvizsga van, amelyen jól látható, hogy a hallgatók hogyan haladnak a beszédtechnikával, a mozgással, az énekkel, a hangszeres tudással. Szemeszterenként egy, összesen tehát évi három vizsga van.

Erre kell összpontosítani, ami jelentősen koncentráltabb munkát jelent, és jobban modellezi a színházi működést.