Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Május végén Ukrajna súlyosan megrongálta az orosz hadsereg egyik legfontosabb létesítményét, az Armavirban lévő korai előrejelző óriásradart, és ezzel – részben és átmenetileg – megvakította a világ legnagyobb atomhatalmának nukleáris erőit. Amennyiben Moszkva komolyan vette volna saját katonai doktrínáját, akkor repültek volna az atomrakéták Kijev felé.
A 2020-ban átdolgozott szabályrendszer értelmében ugyanis Moszkva elsőként vethet be tömegpusztító fegyvereket, amennyiben az ellenség megtámad egy olyan kormányzati vagy katonai létesítményt, amelynek kiesése aláásná a nukleáris erők válaszadási képességét.
Ha nem is erre reagálva, de Vlagyimir Putyin orosz elnök további keményítést ígért. Előbb közölte, hogy a nukleáris doktrínában csökkenthetik azt az időt, amit arra szabtak meg, hogy Moszkva eldöntse, válaszol-e az országot ért fenyegetésre. Majd arról beszélt, hogy új, korszerűbb atomeszközöket fejlesztenek ki, és az Ukrajnát fegyverekkel támogató NATO-tagországok, illetve szövetségeseik közelébe telepíthetik, így azoknak még kevesebb esélyük lesz egy esetleges támadás kivédésére. Korábban azt jelentette be, ha a Nyugat folytatja Ukrajna támogatását, a Kreml nagy hatótávolságú eszközöket adhat át azoknak a külföldi erőknek, amelyek érzékeny csapást mérhetnek a nyugati országokra.
