"Egymillió dollár reménnyel érkeztem Amerikába" – az olasz szélhámos, akiről piramisjátékot neveztek el
10 perc
2024.07.30. 17:30
2024.12.18. 09:44
Charles Ponzi 1920-ban néhány hónap alatt több tíz millió dollárt csalt ki sok ezer amerikaitól, miközben a rendőrséget is megvezette. Az őt leleplező cikksorozat Pulitzer-díjat kapott. A regényes életű csaló olyan tökélesen működtette – azóta is gyakran felbukkanó – módszerét, hogy az azóta is az ő nevét viseli. Nagy csalások című sorozatunk legújabb cikke.
Bár a pénzügyi körökön kívül kevesen tudják, ki volt Charles Ponzi, angol nyelvterületen vezetékneve alapján mindenki azonnal kitalálja, miről híres. A Ponzi-sémában befektetőknek ígérnek mesés hozamot, ám ezt a rendszerbe folyamatos belépő tagok pénzéből fizetik ki, amíg vannak belépők. Közben leginkább a rendszer létrehozója gazdagszik meg. Mivel valódi tevékenység nemigen áll a projekt mögött, amint elmaradnak az új belépők, a rendszer összeomlik. Bár nem Ponzi volt az első, aki ezt a módszert alkalmazta, messze ő volt a legprofesszionálisabb és a leghírhedtebb, ezért nevezték el róla.
Charles Ponzi 1882. március 3-án született Carlo Pietro Giovanni Guglielmo Tebaldo Ponzi néven az észak-olaszországi Lugo városában. Szülei, Oreste és Imelda Ponzi egykor gazdag családokból származtak, de a kis Ponzi születésének idejére már elszegényedtek. A család szemefénye már korán bűnözői hajlamokat mutatott, állítólag szüleitől és még a plébánostól is lopott. Fiatalon a római Sapienza Egyetemre járt, de maga szerint sem volt egy mintatanuló, Már akkoriban is a pénzköltés tűnt számára a legvonzóbb dolognak a világon – nyilatkozta a The New York Timesnak. Bár kitűnően szórakozott Rómában, négy év után diploma nélkül és üres zsebbel volt kénytelen otthagyni az egyetemet. A diákévek alatt viszont több olyan történet is megütötte a fülét, amely olyan olaszokról szólt, akik Amerikába mentek szerencsét próbálni, és úgy döntött, hogy ez az egyetlen út maradt számára.
Ponzi 1903 novemberében érkezett Bostonba az S.S. Vancouver fedélzetén. The Rise of Mr. Ponzi (Mr. Ponzi felemelkedése) című önéletrajzában azt írta, hogy Olaszországból 200 dollárral indult, de a hajón kártyán eljátszotta és a bárban elköltötte maradék vagyonát.
„Két dollár ötven cent készpénzzel és egymillió dollár reménnyel érkeztem ebbe az országba, és ezek a remények sosem hagytak el”
– állította magáról Ponzi.
Mivel még angolul sem tudott, a kezdeti évek igencsak nyögvenyelősen indultak. Mindenben kipróbálta magát, alkalmi munkákból élt: élelmiszerbolti raktárostól a varrógépjavításig, a konyhai mosogatástól a pincérkedésig szinte mindent kipróbált. Gyakran munkahelyén, a földön aludt, míg meg nem tanult angolul.
„Néhány munkát nem bírtam, más esetben tovább maradtam. Gyakran kirúgtak, gyakran undorodva, vagy azért, hogy elkerüljem a kirúgást, önszántamból léptem ki.” Ponzi személyes beszámolójában azonban nem említi néhány kirúgása okát, a lopást.
Ezalatt többször költözött is: Bostonból New Yorkba, Pittsburghbe, New Havenbe, majd Floridába, 1907-ben aztán a kanadai Montréalba utazott, ahol a frissen alapított Banco Zarossi banknál lett pénztáros.
Luigi Zarossi kimondottan az olasz bevándorlók kiszolgálására alapította a bankot, és többnyire a csak olaszul tudó, kiszolgáltatott embereknek adott kölcsönt. Bár kezdetben nagyon népszerű lett, mert magas kamatot ajánlott a betéteseknek, mint kiderült, ezt az új belépők pénzéből finanszírozta. Nem csoda, hogy be is dőlt a bank, és míg Zarossi egy kisebb vagyonnal Mexikóba menekült, Ponzi ismét fizetés nélkül maradt.