Még gyerekcipőben járnak a kriptotőzsdék, ahol elrejtőzhetünk, de minden látszik, amit csinálunk
Unalmas, szabályozott tőzsdék helyett a transzparencia és az anonimitás elegye: ezt kínálják a befektetőknek a decentralizált tőzsdék, ahol a kereskedés komoly kockázatokkal járhat.
A klasszikus tőzsdék a bizalom megteremtése végett központosítottan működnek (centralised exchanges – CEX), azaz egy, a befektetőktől független jogi személy üzemelteti a kereskedéshez szükséges infrastruktúrát. Bizalom hiányában életszerűtlen, hogy két magánszemély bármilyen közvetítő nélkül találomra üssön nyélbe egy nagy értékű devizaüzletet.
A kriptovilág decentralizált tőzsdéi (decentralised exchanges – DEX) viszont éppen ezt a lehetőséget teremtik meg: tűzre vetik a központosítást az állami felügyelettel és szabályozással együtt, a bizalom forrásának a matematikai számításokon alapuló blokkláncot (blockchain) nevezik ki.
Bármilyen furcsán hangzik, egy DEX-en a kereskedéshez nem kell megadni semmilyen személyazonosító adatot. A kereskedők anonimitásba burkolódzva tevékenykedhetnek, miközben az általuk indított arctalan vételi és eladási ajánlatok a blokklánc teljes átláthatósága miatt bárki számára megismerhetőek. Ha pedig, egyező feltételek alapján, egymásra talál két ajánlat, végbemehet a tranzakció. Az effajta kereskedést lehetővé tevő, svájci bicska típusú technológia az úgynevezett okosszerződés (smart contract) – ez a válasz a sokakban felmerülő kérdésre: mire jó ez az egész blokklánc- és kriptovaluta-őrület?