A kiemelkedő sportteljesítmények titkai – 3. rész: Figyelem, koncentráció vagy összpontosítás?
„Fejben dől el” ‒ hallani gyakran sportkörökben. Valóban fontos, hogy a sportoló tudatos kontroll alatt tartsa önmagát és teljesítményét, a siker ugyanakkor nem kizárólag az egyénen múlik. A Sportpszichológia című könyv egyetemi oktató és sportolókkal, élsportolókkal dolgozó szakember szerzői szerint a sportteljesítményekkel kapcsolatban számos más féligazság, mítosz is él a köztudatban. Átfogó kötetükben bemutatják a kiemelkedő teljesítményhez szükséges tényezőket, köztük azokat, amelyekre maguknak a sportolóknak nincs befolyásuk. Sportolóként és sportszakemberként a sportpszichológia alapvetései és a friss tudományos eredmények mellett szemléletes példákkal, hasznos eszközökkel, gyakorlatokkal, illetve kérdőívekkel fejleszthetjük magunkat. A HVG Könyvek által megjelentetett kiadvány több részét is bemutatjuk a következőkben.
„A változás titka, hogy minden energiádat egy dologra irányítsd, mégpedig nem a régi lerombolására, hanem az új felépítésére.”
Dan Millman
Az önbizalom és a szorongás mellett a figyelem és koncentráció határozza meg leginkább a sportteljesítményt. A reflektor, a zseblámpa vagy a bányászlámpa jól példázzák a figyelem és a koncentráció működését. A koncentráció alapja, hogy minden figyelmet arra a területre kell irányítani, amelyet a reflektor vagy zseblámpa fénye kiemel. Minden egyéb sötétben marad. A sportban számos dolog megzavarhatja a koncentrációs állapotot, legyen az a játékvezető, a szurkolók, az ellenfél edzője vagy akár a sportoló saját gondolatai. Fontos fejleszteni és tudatosítani, mikor kapcsolja be-ki lámpáját, és merre irányítsa, mit világítson meg.
A fejezetben körbejárjuk, miért fordul elő, hogy téthelyzetben a versenyző nem vesz észre egy fontos tényezőt, máskor pedig miért enged be túl sok információt. Azt is megvizsgáljuk, mi zökkentheti ki a jó fókuszból, és hogyan tudja módosítani, fejleszteni a figyelmét.
Figyelem, koncentráció vagy összpontosítás?
A sportolók gyakran keresik fel a sportpszichológust azzal a problémával, hogy nem képesek koncentrálni téthelyzetben; a verseny elején lankad a figyelmük, és csak a közepén „melegednek be”; vagy éppen a megmérettetés vége felé jön egy fáradási szakasz, amelyhez figyelemvesztés is társul. A sportpszichológia ilyenkor különbséget tesz koncentráció, összpontosítás és figyelem között.2 Nézzük meg, hogy pontosan mit is ért ezek alatt.
Az összpontosítás közvetlenül összefügg az éberségi szinttel – azaz, hogy mennyire aktív, felpörgetett, ellazult, esetleg kába valaki –, ami befolyásolja az izomműködést, ezáltal a teljesítményt.
A koncentráció hosszabb távú tevékenység, ellentétben a jóval rövidebb összpontosítással. Utóbbi tesz képessé arra, hogy valaki teljes figyelmét a feladatának szentelje, és közben kizárja a zavaró tényezőket. A koncentráló személy tudatos erőfeszítést tesz azért, hogy a figyelmét tartósan fenntartsa, irányítsa vagy módosítsa a helyzetnek megfelelően, valamint kizárja a zavaró tényezőket (szelektív figyelem).