Guardian-kommentár: A Wizz Air 499 eurós „all you can fly” ajánlata nem tudja elfedni a cég mélyebb gondjait
Mit akar tenni Kamala Harris a szélsőjobb ellen? Mi lehet az ukránok kurszki betörésének következmény? Mi Amerika és szövetségesei Irán-stratégiája? Egyebek között ezekre a kérdésekre fókuszál a nemzetközi sajtó. Lapszemle.
Project Syndicate
Veszett fejsze nyele volt ez a nyár a populizmus szemszögéből, hiába mondják szakértők, hogy pusztul le a demokrácia Amerikában, illetve Európában, továbbá, hogy jön fel a szélsőjobb. Egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, hogy „populista hullám” söpör végig a fejlett államokon, sőt inkább az rajzolódik ki, hogy van megfelelő stratégia az ilyen erők feltartóztatására.
Ezt fejti ki elemzésében Jan-Werner Müller, a Princetoni Egyetem politológiaprofesszora. Példaként hozza fel, hogy a francia baloldal megálljt parancsolt a francia Marine Le Pennek, Donald Trump győzelmi esélyei már korántsem biztosak, mint amikor még Joe Biden volt a rivális. Az elemző hivatkozik arra is, hogy a briteknél munkáspárti kormány került hatalomra. A remények láttán csitult a károgás.
Az látszik mindenesetre, hogy egyesülniük kell mindazoknak a pártoknak, amelyek fontosnak tartják a demokráciát. A másik lecke a tengerentúli tapasztalatok alapján az, hogy Harris mesterien jelent meg a színen a változások embereként. Végül pedig igen hasznosnak bizonyult, hogy a retorikában az amerikai demokraták felvették a kesztyűt, ugyanolyan kemények, mint a jobboldal.
A szerző azt tanácsolja, hogy a jogállam hívei a populista vezetőket, ne pedig azok híveit vegyék célba. Hiszen pl. a republikánusok nyíltan csodálnak autokratákat, ami cseppet sem felel meg az amerikai politikai hagyományoknak.
A szélsőjobbos demagógok azt hirdetik, hogy a csendes többség nevében szólnak, ám valójában csupán egy hangos kisebbséget képviselnek. Ily módon veszélyt jelentenek a demokráciára nézve. Nem véletlen, hogy amikor kikapnak a választásokon, gyakorta csalást emlegetnek.