Tizenhárom és fél év után ismét Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségi posztját július 1. és december 31. között. Az EU Római Szerződésében foglaltak alapján a soros elnökség stafétáját félévenként adogatják át egymásnak a tagállamok. Ilyenkor hat hónapra az érdeklődés középpontjába kerülnek, képviselik a Tanács álláspontját és moderálják a döntéshozás diskurzusát. Triójukkal – azaz a 18 hónapos ciklusokba beosztott másik két tagállammal – közösen megtervezett gazdasági, szociális és határokon átívelő stratégiák kidolgozásán munkálkodnak.
Házigazdának lenni nem könnyű. Igaz, a tagállam legégetőbb, a nemzete számára legfontosabb, leginkább sajátjának érezhető problémák és célok köré építi elnökségét. Emellett felelős az EU-s intézmények és a tagállamok közötti zökkenőmentes kooperáció összehangolásáért, a napirendi pontok középpontban tartásáért, illetve a jogalkotási folyamatok szabályosságáért. Olyan ez a pozíció, mint egy túlbuzgó vendéglátó szerepe, aki állandóan a figyelem középpontjában akar lenni, és a különböző felettesei között is üzenget: a soros elnökséget adó ország a Tanács szócsöve az Európai Parlament, a Bizottság és az EU további intézményei felé, és szervezi a hivatalos és félhivatalos találkozókat.
Tartalom és forma akkor és most
A 2011-es magyar elnökség a triójával együttműködésben kialakított hat fő prioritási pont mellett négy fontos témát emelt ki elnökségi munkája idejére. „Erősebb Európa” szlogen égisze alatt az első magyar elnökség alatt sokkal inkább a kapcsolatépítésen volt a hangsúly, csak éppen nem azokkal épített kapcsolatokat, mint manapság.
