A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Pataki János: Csángók – Az elfelejtett magyarok
Drámai „jajkiáltásként” jelentette meg másfél évtizeddel ezelőtt a szemnyitogató útikönyvét a fotóival szorgalmasan dokumentáló szerző. A történelmi sorsfordulók nyomán a magyarság tömbjéből földrajzilag és/vagy közjogilag kiszakadt, „elcsángált” népcsoport, miközben örököse és őrzője volt a magyar kultúra legarchaikusabb rétegének, leginkább ki volt téve az asszimilálódás veszélyének a Kárpátok peremvidékén (és azont túl). A most megjelent második, javított kiadás balsejtésű főszövege ugyan nem változott, a hozzájuk fűzött óvatosan reménykedő lábjegyzetek viszont módosítják az összképet, s ezek által a változásokat, épületfelújításokat is precízen archiváló Pataki képkrónikáin – a nagy tekintélyű néprajzkutató, Halász Péter szavaival – még „a legráncosabb vénasszony arca is megszépül”.
Rehák Géza: Vörös Riviéra – A Balaton a Kádár-korszakban
Könyvfesztivál-sorozat
A tavalyi és az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról írt ajánlósorozatunkat itt olvashatja.
Hogyan és milyen indokokkal tették tönkre a balatoni tájat a Kádár-korszakban? Ezt a folyamatot dolgozza fel a könyv a Balatonalmádiban felnőtt, történész, politológus, jogász végzettségű szerzője, részletesen bemutatva a turizmus felfuttatására tett intézkedéseket. Az igazi gondot azonban nem is a szállás- és vendéglátóhelyek kiépítése, a külföldi és magyar turisták odacsalogatása, hanem a Balaton-part addigi mezőgazdasági területeinek felparcellázása jelentette. Az északi parti szőlőhegyeket ezért zártkertként próbálták megvédeni a beépítéstől, ám pár év alatt kiderült, hogy erre esély sincs, s megjelentek a szabálytalanul épült, de később kénytelen-kelletlen elfogadott nyaralóépületek. A Balaton főépítésze már 1968-ban jelezte, hogy ez „a tó környékének teljes elzüllését” eredményezi. Így történt, s máig sem ért véget.
Jaffa Kiadó
Helen Russell: Hogyan neveljünk vikingeket? – Útmutató a boldog és vagány gyerekkorhoz
A gyereknevelés már önmagában sem laza séta a parkban, de amikor még ráteszünk egy lapáttal a mindenhol terjengő „legyél tökéletes szülő, és csinálj mindent hibátlanul” elvárással, akkor hirtelen igazi kihívássá válik. Ismerős, ugye? Valahogy mindig máshogy sül el, mint terveztük… Na, Helen Russell is így volt ezzel, miután egy évtizedet élt családjával Dániában. Ezalatt feltűnt neki, hogy az északi gyerekek – becenevükön „minivikingek” – egy picit másképp működnek, mint az angol kiskrapekok. Másképp esznek, másképp tanulnak, és napi több órát futnak, ugrálnak és másznak a természetben, még akkor is, ha az időjárás borzalmas, és októbertől márciusig sötét van. És mi lesz belőlük, ha felnőnek? A világ legboldogabb felnőttei! De hogyan csinálják? Mi a titkuk a vikingeknek? Humorral átitatott könyvében Russell erre keresi a választ, bepillantást adva egy olyan világba, ahol a csecsemők akár mínusz 20 °C-os hidegben is kint alszanak a babakocsiban, az óvodások fejszét forgatnak, és rossz idő nem létezik, csak nem megfelelő öltözet. Bebizonyítja, hogy néha nem ártana, ha mi is lazítanánk kicsit a gyeplőn, és több szabadságot engednénk a gyerekeknek. Talán mindannyian boldogabbak lennénk, ha egy kicsit több vikinget csempésznénk az életünkbe.
