A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hogyan tűnhetett el Mengele, visszatekintve milyennek látja a rendszerváltást Demszky Gábor, miért mentette meg a Nobel-díjas német tudós zsidó munkatársát, milyen élményei voltak monarchiabeli utazásai során a Svejk írójának, mit gondol az angol nyelvről Nádasdy Ádám, hogy indult romlásnak a Balaton már a Kádár-korban – efféle utazásokra invitálnak a külföldi és magyar szerzők a könyvfesztiválra megjelentetett köteteikben. A gazdag kínálatból a HVG ismét szubjektív válogatást készített.
Drámai „jajkiáltásként” jelentette meg másfél évtizeddel ezelőtt a szemnyitogató útikönyvét a fotóival szorgalmasan dokumentáló szerző. A történelmi sorsfordulók nyomán a magyarság tömbjéből földrajzilag és/vagy közjogilag kiszakadt, „elcsángált” népcsoport, miközben örököse és őrzője volt a magyar kultúra legarchaikusabb rétegének, leginkább ki volt téve az asszimilálódás veszélyének a Kárpátok peremvidékén (és azont túl). A most megjelent második, javított kiadás balsejtésű főszövege ugyan nem változott, a hozzájuk fűzött óvatosan reménykedő lábjegyzetek viszont módosítják az összképet, s ezek által a változásokat, épületfelújításokat is precízen archiváló Pataki képkrónikáin – a nagy tekintélyű néprajzkutató, Halász Péter szavaival – még „a legráncosabb vénasszony arca is megszépül”.
Hogyan és milyen indokokkal tették tönkre a balatoni tájat a Kádár-korszakban? Ezt a folyamatot dolgozza fel a könyv a Balatonalmádiban felnőtt, történész, politológus, jogász végzettségű szerzője, részletesen bemutatva a turizmus felfuttatására tett intézkedéseket. Az igazi gondot azonban nem is a szállás- és vendéglátóhelyek kiépítése, a külföldi és magyar turisták odacsalogatása, hanem a Balaton-part addigi mezőgazdasági területeinek felparcellázása jelentette. Az északi parti szőlőhegyeket ezért zártkertként próbálták megvédeni a beépítéstől, ám pár év alatt kiderült, hogy erre esély sincs, s megjelentek a szabálytalanul épült, de később kénytelen-kelletlen elfogadott nyaralóépületek. A Balaton főépítésze már 1968-ban jelezte, hogy ez „a tó környékének teljes elzüllését” eredményezi. Így történt, s máig sem ért véget.
A gyereknevelés már önmagában sem laza séta a parkban, de amikor még ráteszünk egy lapáttal a mindenhol terjengő „legyél tökéletes szülő, és csinálj mindent hibátlanul” elvárással, akkor hirtelen igazi kihívássá válik. Ismerős, ugye? Valahogy mindig máshogy sül el, mint terveztük… Na, Helen Russell is így volt ezzel, miután egy évtizedet élt családjával Dániában. Ezalatt feltűnt neki, hogy az északi gyerekek – becenevükön „minivikingek” – egy picit másképp működnek, mint az angol kiskrapekok. Másképp esznek, másképp tanulnak, és napi több órát futnak, ugrálnak és másznak a természetben, még akkor is, ha az időjárás borzalmas, és októbertől márciusig sötét van. És mi lesz belőlük, ha felnőnek? A világ legboldogabb felnőttei! De hogyan csinálják? Mi a titkuk a vikingeknek? Humorral átitatott könyvében Russell erre keresi a választ, bepillantást adva egy olyan világba, ahol a csecsemők akár mínusz 20 °C-os hidegben is kint alszanak a babakocsiban, az óvodások fejszét forgatnak, és rossz idő nem létezik, csak nem megfelelő öltözet. Bebizonyítja, hogy néha nem ártana, ha mi is lazítanánk kicsit a gyeplőn, és több szabadságot engednénk a gyerekeknek. Talán mindannyian boldogabbak lennénk, ha egy kicsit több vikinget csempésznénk az életünkbe.
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A hatalom melegellenes politikája minden eddiginél több ellenzékit vitt ki az utcára – fogalmazott a Die Zeit tudósítójának egy Budapest Pride-résztvevő.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.