Egyszerre zavarba ejtő és gondolatébresztő a Ludwig Múzeum hétköznapi tárgyakat újraértelmező kiállítása

Miből készülhet műalkotás? Mikortól nevezhetünk valamit műalkotásnak? Mennyiben határozza meg egy tárgy jelentését a tér, amelybe elhelyezik? Hányféle értelmezése lehet egy-egy tárgynak? Létezik-e éles határvonal iparművészet, néprajz és szépművészet között? Hosszasan sorolhatók azok a kérdések, amelyeket a Ludwig Múzeum Fordított tárgyak című kiállítása felvet, és amelyekre válaszokkal próbál szolgálni. A tárlat határvonalat húz a hétköznapi és a műtárgy, a dizájn és a művészet, a kézműves technika és a „magas” művészet között, miközben pontos képet ad arról, hogy a kortárs művészet hogyan kezdte felszámolni és összeolvasztani ezeket a kategóriákat.

A nyitótérbe belépve megfog Thiesz Angéla és a pécsi Retextil Alapítvány és Műhely tagjainak horgolt installációja, amelynek darabjai között a látogató járkálhat, megtapogathatja vagy akár játszhat velük, ezáltal nem csupán vizuális élményt szerezhet. Nagy méretű, teljes mértékben kézzel készült textilmunkáikkal többek között az Ozora Fesztivál nagyszínpada és tánctere felett kifeszített, a fesztiválozóknak árnyékot is adó dekoráció formájában is lehetett találkozni.

A tárlaton

Jakó Barbara

A horgolt tárgyak a mostani kiállítás más terében is visszatérő elemek. Ilyen például Maitz Petra A Lady Musgrave-korallzátony című, látványos munkája. A képzőművész közösségi projekt keretében húsz másik társával, több év munkájával hozta létre a hatalmas horgolt korallzátonyt. Miután belátta, hogy képtelen egymaga megcsinálni, hirdetést adott fel, majd a húsz jelentkezőnek elküldte a fonalat, amiből az otthonukban elkészítették a kis koralljaikat, majd visszaküldték a képzőművésznek. Az alkotás a címe alapján egyszerre utal az ausztrál Nagy-korallzátonyhoz tartozó Lady Musgrave-sziget körüli és általában a vízi élővilág pusztulására, a természet károsítására, de egyúttal kísérlet is az ember és a természet kapcsolódására.