Nemzetközi lapszemle: A demokraták csapdába sétáltak: olyan intézményeket védtek, amiket az amerikaiak nagyrésze megvet

CNN

Anne Applebaum szerint Donald Trumpnak sem lesz szüksége durva módszerekre, ha móresre akarja tanítani az amerikai sajtót, elég, ha csak a tekintélyuralmi magyar és lengyel forgatókönyvet követi. Hiszen egyik ország sem alkalmazott közvetlen cenzúrát, a pénz és a befolyás megtette a magáét.

A Pulitzer-díjas újságíró-történész példaként említette meg, hogy elegendő egy milliárdos, aki közel áll a hatalomhoz: magyar példa alapján felvásárolja a kiszemelt újságot és az utána rááll a hatalom által kijelölt vonalra. Mert az olyan kormányok, mint a magyar, kiaknázzák a média rossz anyagi helyzetét. Azon keresztül csinálják ki a velük szemben kritikus szerkesztőségeket.

Anna Wójcik, a lengyel Kozminski Egyetem tanársegédje hozzáteszi, hogy Orbán Viktor nem egyszerűen kormányzati szócsövet csinált a közrádióból és –tévéből, hanem szövetségesei foglyul ejtették a sajtót, amikor is előbb megszerezték, majd bevitték a KESMÁ-ba a tömegtájékoztatási orgánumok jelentős részét.

A maradék önálló szerkesztőségek életét pedig jogi akadályokkal, perekkel nehezíti meg a hatalom. Vagy éppen megvonja tőlük a működési engedélyt. Jelentős pénzt és energiát rabol el tőlük úgy, hogy kirendeli ellenük az adóhivatalt.

A hasonló veszély olyannyira élő Amerikában, hogy nemrég a New York Times kiadója vizsgálta meg, mennyire ültethető át ez a módszer a média elnémítására az USA-ban. Applebaum azonban erre azt mondja, hogy a tengerentúli médiapiacot nem lehet összehasonlítani a magyarral, vagy a lengyellel. Jóval nagyobb és sokszínűbb.

Trump kampánykijelentései alapján rengetegen tartanak attól, hogy a politikus fegyverként veti be az államapparátust a szabad média ellen. Különösen a szélsőjobbos Orbánt dicsérte. A Nemzetközi Újságíró Központ igazgatója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a régi-új elnök már így is hatalmas károkat okozott a szakmának, mert elérte, hogy jelentős tömegek ne bízzanak a független tájékoztatásban, sőt fokozta a hajlandóságot az újságírók elleni támadásokra.

Financial Times

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Trumpnak esélye nincs beváltani a gazdasági ígéreteit, mert ezen a területen van a legjobban megkötve a keze. Pedig nem fukarkodott a szavakkal, azt akarja csinálni, mint első elnöksége során, csak kicsit felturbózva. Kiterjesztené az adókedvezményeket és csökkentené a vállalkozások, illetve a keresetek közterheit.

Hogy tervei mennyire jöhetnek be, arra nézve az egyik lehetséges forgatókönyv az, hogy megcsinálja, amit meghirdetett, ám ezzel alávág a bizalomnak és a gazdaságnak is. Az állami bevételek ugyanis csökkennek és a pénzpiacok destabilizálódnak. Csak ront a dolgon, ha hozzányúl a jegybank függetlenségéhez.

A következő lehetséges variáció az, hogy a leginkább szélsőséges elképzeléseket visszafogják vagy késleltetik, pl. tanácsadók, lobbisták vagy más törvényhozók. A leginkább bizakodó opció szerint igazából csak azért dobta be a vámokat, mert adut akar magának. Továbbá a középosztály és az attól lefelé lévő rétegek, valamint a beruházások érdekében nagyon gondosan kalibrálja majd az adókat. Így még erősödhetnek is a gazdasági alapok.

Ám mivel kiszámíthatatlan, ez bizonytalanságot eredményez, a piacok ingadozni fognak. Ez pedig visszafogja a növekedést. De hogy mennyire állt fejre az amerikai politika, az látszik azon is, hogy a legrózsásabb kilátás az, hogy ha az elnök nem tudja teljesíteni, amit kilátásba helyezett.

Washington Post

Amit Trump akar a nemzetközi kereskedelemmel csinálni, az aláássa a stabilitást a világban és veszélyezteti az USA-t – összegzi a várható fejleményeket a szerkesztőségi vélemény. Pedig nagyon igaza volt annak idején Roosevelt külügyminiszterének, amikor azt mondta, hogy az intenzív államközi árufogalom hosszabb távon kiküszöböli a háborúkat és a közreműködő nemzetek csak gazdagabbak lesznek általa.

Ám ez a stratégia mostanra kimúlt, mert a demokraták is átvették az előző elnök protekcionizmusát. Az pedig, hogy most új vámokat tervez, az azt jelzi, hogy teljes mértékben feladja a koncepciót, vagyis azt, hogy a gazdasági együttműködés a békét és a jólétet jelenti valójában.

Azt üzeni a partnereknek, hogy készüljenek, így azonban az árucsere konfliktusok forrása lesz, ahelyett, hogy meggátolná azokat. Ez viszont afelé tereli az országokat, hogy új piacokat keressenek az Egysült Államok helyett.

Az igaz, hogy egy csomó munkahely megszűnt az amerikai iparban, amikor a kínai árudömping rázúdult az országra. Csakhogy ha az Egyesült Államok nem engedte volna be Kínát a Világkereskedelmi Szervezetbe, akkor most sokkal feszültebb lenne a kétoldalú viszony. Ugyanakkor Amerika aligha győz meg bárkit is a jóindulatáról, ha most leengedi a sorompókat a külföldi termékek előtt.

De ha sikerül meggyőzni Trumpot, hogy ne ragaszkodjon annyira mereven a szigorításhoz, akkor az amerikai gazdaság és az ország nemzetközi befolyása nem szenvedi el azt a csapást, amely máskülönben mindenképpen érni fogja.