A rendszerváltáskor történelmi esély adódott arra, hogy Magyarország – sok más mellett – az egészségügy területén is „nyugatosodjon”. Több mint harminc év távlatából – más országokkal való összehasonlítások alapján – azonban már jól látszik: a fejlődés üteme jelentősen elmaradt attól, amit a lehetőségek kínáltak, ez pedig emberéletekbe került és kerül a mai napig – derül ki Orosz Éva professor emerita, MTA-doktor, egészségügyi közgazdász-szociológus A felzárkózás kudarca című, a Lege Artis Medicinae folyóiratban nemrég megjelent, kétrészes tanulmányából.
A közgazdász nemzetközi összehasonlításban (a bővítés előtti EU14 és a visegrádi országokhoz viszonyítva) vizsgálta a magyar egészségügyi kiadások és az egészségi állapot főbb indikátorait, és egyebek mellett arra jutott, hogy a 2010-es évek végén, illetve a 2020-as évek elején az említett országokhoz képest a lemaradásunk már annál is nagyobb volt, mint a rendszerváltás időszakában. Az egészségügyi közkiadás GDP-arányos részesedése 2022-ben már jóval alacsonyabb volt, mint az 1990-es évek elején.
„Ez teljesen egyedülálló trend – egyetlen más országra sem volt jellemző a vizsgált 18 ország közül”
– jegyzi meg Orosz, hozzátéve, hogy Magyarország és a többi visegrádi ország között különösen a kétezres évek közepétől nyílt szét az olló az egészségügyre fordított kiadások tekintetében.
