Kicsit kemény, nagyon elfogyott: mitől hungarikum a szaloncukor?

Idén jött a hír: hungarikum lett a szaloncukorból. Az ehhez kapcsolódó leírás dicséretesen diszkréten csak annyit ír a történetéről, hogy „eredetileg a szaloncukor külföldről érkezett korábbi formájától annyira eltér, hogy joggal tekinthetjük magyar édességnek”. A magyarsága persze leginkább abban nyilvánul meg, hogy máshol nem tesznek ilyen formában csomagolt bonbont a karácsonyfára. De igazából négy dolog együttállásától lett hungarikum az édesség:

• van egy csokoládé bevonatú töltött bonbon,
• van rajta egy pillangószerű, vágott szélű csomagolópapír,
• a karácsonyi szezonban kapható,
• karácsonyfán lóg, egy idő után jellemzően a bonbon nélkül.

A tökéletes együttállás azonban sok félreértéshez vezet. Hogyan került a karácsonyfára édesség? És miért kapott ilyen alakú csomagolást? Hogyan nyerte el a szaloncukor a jelenlegi formáját? Három történet, amely három irányból próbálja megtalálni a szaloncukor eredetét.

Hogyan került a karácsonyfára édesség?

Édes falatokat már az ókorban is készítettek, ezeknek méz, cukornád vagy aszalt gyümölcs volt az alapja. A leghíresebb egy perzsa „nádméz” alapú édesség volt, amelyet a Krisztus előtti 6. században már fogyasztottak. A nádcukor használata azonban a 14. században terjedt el a cukorfinomítás európai bevezetésével, ez adott lökést a cukorkák készítésének is. A pasztillákat, keménycukorkákat, drazsékat, nugátokat, karamellákat ekkor vették át az olaszoktól a franciák, akik a „jó” szóval illeték, majd annyira jónak találták, hogy ezt megduplázva már bonbonnak nevezték el az akkor még luxusnak számító csemegét.

Azt, hogy ezek az édességek nagyobb tömegek számára is elérhetővé váljanak, a répacukor terjedése hozta el – a cukorrépa termelésére pedig a napóleoni háborúk idején elrendelt blokád sarkallta az európaiakat. A szilárd csokoládé mellett így a 19. század hozta el a bonbonok igazi elterjedését is.

Kisgyerek a szaloncukrokkal gazdagon dekorált karácsonyfa alatt 1909-ben

Fortepan

Bár ekkor már több ember számára és bármikor elérhetők voltak ezek a csemegék, a karácsony időszaka mindig is főszezonnak számított, a gyerekeknek szánt Mikulás-ajándékok is sokszor voltak cukorkák vagy bonbonok. A karácsonyfa-állítás hagyománya ezzel párhuzamosan, ugyancsak a 19. század első felétől terjedt el a polgári családoknál Európában, igaz, a fenyőre ekkor még cukorka nem igazán került.

A karácsonyfa a gyerekeknek szánt ajándék volt, erre aggatták a kisebb ajándékokat is. A fán ezeken túl gyertyák csillogtak, és aranyfüstbe vagy később sztaniolba csomagolt gyümölcsök, illetve sütemények. 1852-ben a Katholikus Néplap rajzot is közölt egy családi karácsonyi életképről – a fán mindenféle díszek és gyertya már megjelent, pillangósan becsomagolt cukorka még nem. A rajzon egyébként egyáltalán nem palotában látható a karácsonyfa, inkább egy családi szalon illusztrálja a történetet, amelyben egy megfáradt vándor pillantja meg egy faluszéli házból kiszűrődő különös fényét.

A karácsonyfa annyira népszerűvé vált, hogy 1864-ben a Sürgöny már arról írt: „a cs. k. országos gazdasági egyesület azon indítványt tette, hogy a természetes karácsonyfák mesterségesekkel helyettesíttessenek, miután az eddigi szokás igen kártékony az erdőmivelésre”. A hír szerint Bécsben ekkor már 20 ezer karácsonyfát állítottak fel.

Igaz, a műfaj nem volt elérhető mindenki számára: a szegények egy-egy ággal vagy a köztereken feldíszített, a helyi cégek és jómódúak által bőkezűen megszponzorált karácsonyfákkal voltak kénytelenek beérni, vagy éppen a díszeken és ajándékokon spóroltak, és csak gyümölcsök kerültek a fára.

1855-ben a Vasárnapi Ujságba nem más, mint Jókai Mór írt karácsonyi történetet, aki a fát így írta le: „A kis földszinti szobában fel volt állítva a karácsonyfa, gyermekek öröme, angyalok példája. Egy zöld fenyőfa, mindegyik ágán apró ajándékok, bábuk, és czipőcskék, fakardok, falovak és czukorangyalkák, miket jó fiuk, jó leányok számára szerető szülők kötöztek oda tarka szalagokkal, s minden kis faágra egy szál viaszgyertyát gyújtottak meg.”