Repedt alvázú páncélosokkal és létszámhiányos hadsereggel kapott fontos NATO-feladatot Belgium

Nehezen felejti az ember 2016. március 22-ét, amikor az Iszlám Állam öngyilkos merénylőinek pokolgépei 32 embert öltek meg a brüsszeli repülőtéren és metróban. Akárhová ment az ember a tragikus nap után, mindenhol felfegyverzett katonai járőrökbe és páncélozott járművekbe ütközött. A belga hadsereg jelenléte némiképp megnyugtatta az embert, hiszen az erődemonstráció talán valóban további merényleteket előzött meg. De a nagy kérdés – amit manapság sok politikus feltesz – az, hogy egy erős külső támadás esetén vajon mennyit is ér ez a hadsereg.

Nos, lássuk… 

Január elsején büszkeségtől dagadó kebellel Belgium vette át az európai tengerek biztonságán őrködő NATO-flotta fölötti parancsnokságot. A különböző tagállamok hadihajóinak feladata a kontinens körüli tengerek alatt futó stratégiai fontosságú telekommunikációs és egyéb kábelek, gáz- és elektromos vezetékek elleni szabotázsakciók megakadályozása. Ilyenekre, elsősorban az Északi- és a Balti-tenger vizein, számos példa akadt a közelmúltban, javarészt azután, hogy Moszkva háborúba kezdett Ukrajna ellen. 

Belgium soha nem uralta – mint Nagy-Britannia – a világtengereket. A leginkább tengeri „kishatalomnak” mondható ország még a szomszédos Hollandiához képest is elhanyagolható flottával rendelkezik. Ha az ember felidézi magában a mi Balatonunk hosszúságánál csaknem 10 kilométerrel rövidebb belga tengerpartot, kénytelen belátni, hogy ennek megvédéséhez tényleg nem is kell olyan sok hadihajó, és Belgiumnak nincs is.

A haditengerészet két nehezen nélkülözhető fregattal és 5-6 aknaszedő hajóval büszkélkedhet, és van néhány parti őrhajója és egyéb, kisebb kisegítő hajója. Nem csoda hát, hogy a SNMCMG1 fantázianevű NATO-flottacsoport parancsnokságát Németországtól most átvevő Eric Kockx fregattkapitány nem egy belga, hanem egy holland hadihajó parancsnoki hídjáról osztja a parancsokat.