Nagyfeszültség: Ukrajna után a balti államokat is rákapcsolják az egységes európai áramhálózatra

Az ukránok a háború miatt beelőztek ugyan, de a balti államok is évek óta dolgoznak azon, hogy összeköthessék és szinkronizálhassák a hálózatukat az egységes európai rendszerrel. Az átkapcsolás ezen a hétvégén történik.

Logikus következménye ez annak, hogy jól felfogott érdekükben az észtek, lettek és litvánok fokozatosan lekapcsolódtak már az orosz áramimportról, ám a terület a fehérorosz és a nyugat-oroszországi (és a kalinyingrádi) hálózattal volt szinkronizálva.

A nagy orosz hálózatnak ez a része (az országok kezdőbetűi alapján a BRELL-gyűrű) műszakilag tehát továbbra is egyben maradt, így az oroszoktól függ a hálózat szinkronizálása (ennek a műszaki hátterére mindjárt rátérünk). Az energiaimporthoz közben 2007 óta sorra épültek a tenger alatti kábelek (Skandináviából) és a földi vezetékek (Lengyelországból), és továbbiakat is terveznek (erre utalnak az alábbi térképen a későbbi évszámok).

Az áramhálózat a balti államokban és környékükön. A szárazföldi határokon a megszűnő orosz, illetve belarusz kapcsolatot jelölték, a tenger felől a skandináviai áramkábelek csatlakozási pontjai látszanak

Elering AS

Tallinban, Rigában és Vilniusban tehát mostanra már nem az energiafüggőség okozott gondot, hanem az, hogy a hálózat szinkronizálásáért az oroszok tetszésük szerint emelhették a tarifát, és persze nyomást is gyakorolhattak volna azzal, hogy ők nyújtják ezt a szolgáltatást. A baltiak addig valamennyire nyugodtak lehettek, amíg a kalinyingrádi övezetbe, a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő orosz területre Litvánián keresztül érkezett az áram: bármilyen zavarkeltés Kalinyingrádot is sújtotta volna. Erre azonban az oroszok is gondoltak: 2021 óta a Keleti-tenger felől is elérhető Kalinyingrád elboldogul áramimport nélkül is, mert új gázerőműveket és cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására alkalmas kikötői terminálokat építettek.