Papp Réka Kinga: Szappanopera-buborék – egy év az influenszertüntetés óta
Az influenszertüntetés óta az influenszerek háttérbe szorultak, de tágas teret nyert az influenszerpolitika. A közéleti pletykák mellett kell fenntartani a figyelmet az olyan súlyos és összetett ügyek iránt, mint a gyerekvédelem. Vélemény.
A netadó elleni demonstráció óta nem voltak annyian az utcán, mint amekkora tömeget tavaly az influenszertüntetés néven elhíresült megmozdulás megmozgatott. A kegyelmi botrány feletti felháborodásában hívott össze ennyi embert egy maréknyi független tartalom-előállító.
A rájuk használt influenszer kifejezés esetükben semmi mást nem jelent, mint webes önpublikálást. A tavalyi tüntetés szervezői nagyon messze állnak az átlag Instagram-modellektől, professzionális médiamunkások, akik korábban is foglalkoztak politikai témákkal, és olyan klasszikus médiaműfajokban otthonosak, mint a talkshow, a kommentárműsorok, interjúk, publicisztika.
A megmozdulás rövid időre a magyarországi gyermekotthonok rettenetes állapotára és arra irányította a figyelmet, milyen pocsékul bánik az ország a gyerekekkel valamint az őket nevelőkkel. Sajnos a tüntetés ragadványneve is jelezte, mennyire kevéssé sikerült a sajtónak megragadnia a lényeget. A szervezők mindent megtettek, hogy a bántalmazott gyerekeket állítsák fókuszba, ezzel a témával nem csak a kormányoldal lakájmédiájában, de a független sajtóban is csak felületesen foglalkoztak.
A szociális témák régóta mostohagyerekei a magyar újságírásnak, amit a legtöbb szakújságíró becsületből, meggyőződésből képvisel, de a szerkesztőségeknek ritkán ez a fókusza. Különösen igaz ez a kommentár-műfajokra, sokkal érdekesebbnek a médiaszemélyiségekről szóló pletykák, mint az évtizede sorvadó gyermekvédelem. Bárhogy is alakult ez a magyar sajtóban, tavaly a hihetetlen léptékű demonstrációval, a váratlan és minden képzeletet fölülmúló hatékonyságukkal mégiscsak felkavarták az állóvizet a politizáló influenszerek.