Julie Delpy a HVG-nek: A ragadozók nem olyan embereket vesznek célba, mint én
10 perc
2025.04.06. 17:30
Ha csődöt mond az amerikai demokrácia, máshol keresne otthont, de Budapesttel még várna, a következő választásig mindenképp. A Mielőtt felkel a Nap Céline-je forgatni azért eljött hozzánk és mert itt van, Julie Delpy beugrott a Puskinba, hogy új rendezése, a Barbárok a szomszédban közönségével találkozzon. A fellépés előtt beszélgettünk iszlamofóbiáról és kiváltságokról, Godard-ról és Linklaterről, Jarmusch-ról és Kieslowskiról.
Csinált egy vígjátékot arról, hogy egy takaros bretagne-i település polgárai hogyan fogadják, vagy éppenséggel nem fogadják be a menekülteket. Azzal még csak-csak megbarátkoznának, ha ukrán menekültek kerülnének hozzájuk, de végül egy szíriai családot kapnak, és őket távolról sem olyan szívesen látják. Tudom, sok interjút készített a film elkészülte előtt, valós problémákat dolgozott fel. Akkor tehát megállja a helyét, amit a filmje állít, hogy a franciák jobban utálják a szíriai menekülteket, mint az ukránokat?
Az iszlamofóbia sajnos erőteljesen jelen van Franciaországban, de persze máshol is. Amikor az orosz-ukrán háború elkezdődött, már javában dolgoztunk egy szíriai menekültekről szóló forgatókönyvön, de elég problémásnak bizonyult az anyag. És akkor egyszer csak azt láttuk, hogy a barátaink ukrán menekülteket fogadnak be. Bármerre néztünk, nyíltak az ajtók a menekültek előtt. Ez persze nagyszerű, nagyon helyes, hogy így történt, de azt is tudtunk, hiszen sokat foglalkoztunk a témával, hogy a szíriai menekültek mennyire más fogadtatásban részesültek Franciaországban. A kettős mérce az empátiánkban is ott van, sajnáljuk az egyik háborús menekültet, miközben kevésbé sajnáljuk a másikat.
Ez nagyrészt a politikusaink bűne, azoké, akik abban utaznak, hogy ellenségképeket kreáljanak. Olyan ellenséget, akit mindenért lehet okolni lehet. Franciaországban az arabokra osztották az ellenség szerepét.
Boszorkányüldözés folyik. Nem csak a friss menekültekkel, hanem azokkal szemben is, akiknek a felmenőik már két-három generáció óta franciák. Igyekeztem humorral bemutatni a nálunk uralkodó rasszizmust, anélkül, hogy bárkit is kioktatnék. Ez a film egy francia ember kritikája a franciákról.
Ha Magyarországon egy magyar filmes a magyar emberek bevándorlásellenességét akarná bemutatni, az a gyanúm, hogy nem nagyon kapna hozzá állami támogatást. Milyen reakciókkal találkozott, amikor azzal kereste meg a franciaországi finanszírozókat, hogy vígjátékot akar készíteni a franciákban lakozó idegengyűlölet és rasszizmus különféle árnyalatairól? Tárt karokkal fogadták vagy elhajtották?