Az idők szavának minősíti Michal Ovadek, a University College London tanára, hogy Magyarország felmondja tagságát a Nemzetközi Büntetőbíróságnál (ICC). Ovadek emlékeztet arra: a hidegháború után a fő törekvés az volt a nyugati külpolitikában, hogy intézmények létesítésével őrizzék meg a globális liberális közmegegyezést.
Ezért jött létre elsősorban a WTO és az ICC. Utóbbit főleg az európai országok támogatták, mivel rendelkezésükre álltak a nürnbergi tárgyalások során szerzett tapasztalatok. Ez Magyarországra is vonatkozott. Ám az semmiképpen sem meglepő, hogy a kleptokrata, tekintélyelvű Fidesz-kormány most veszi a kalapját. Az Orbán-kormány következetesen a trójai ló szerepét tölti be az EU-ban, olyan tekintélyuralmi államok képviseletében, mint Oroszország, Kína és Szerbia.
Csakhogy nem alakul kedvezően a környezet a nemzetközi jogi intézmények számára. Páriák lesznek olyan országokból, amelyek a közös normák híveinek számítottak. A legékesebb példa: Moszkva. De még ennél is fontosabb, hogy az USA fokozatosan átlép a szabályokon.
Ezért az Unión belül egyre kevesebb kormány támogatja az ICC-t és az eddigi nemzetközi rendet. Utóbbira nézve a magyar kilépés újabb csapást jelent, és nem lehet tudni, a többiek mennyire tartanak ki a meggyőződésük mellett.
Hogy Magyarország nem tartóztatta le Netanjahut, az olyan államokkal helyezte egy sorba, amelyek kitüntetésnek tekintik, hogy nem tesznek eleget a nemzetközi jognak. A normák hatékony érvényesítése nem lehetséges az államok széles körű szövetségének állandó és hiteles támogatása nélkül. A Nemzetközi Büntetőbíróság egyre inkább híján van mind a kettőnek.