Régi újságokat nemcsak azért érdemes böngészni, mert jelen időben írnak azokról az eseményekről, amelyekre ma már történelemként tekintünk, hanem azért is, mert a hétköznapok történéseiből sokat megtudhatunk arról, hogyan éltek és gondolkodtak az emberek évtizedekkel ezelőtt. Néha pedig úgy érezhetjük, alig változott valami: száz éve is azok a problémák foglalkoztatták az embereket, mint napjainkban. A HVG Százéves újság című sorozata a korabeli cikkekből ad szórakoztató, múltba pillantó sajtószemlét.
A vajban fürdetett menyasszony
Száz évvel ezelőtt, húsvéthoz közeledve szinte teljesen eltűnt a piacról egy fontos termék, a vaj. Az Est 1925. április 1-i számából kiderül: a vajkereskedők nagy mennyiségben elraktározták az árut, hogy aztán húsvétkor annyit kérjenek a vajért, amennyit nem szégyellnek. A főváros azonban elhatározta, hogy letöri az ügyeskedést: nagy mennyiségben vásárolt dán és holland vajat, ami a magyar vajnál jobb minőségű volt, viszont 20 százalékkal olcsóbban árulták. Emiatt aztán a magyar vajjal kereskedők kénytelenek voltak sokkal lejjebb szállítani az áraikat, hogy ne maradjon rajtuk a gyengébb minőségű termék.
A hónap első napján épp egy vajcsempészettel kapcsolatos ügyet tárgyalt a Budapesti Királyi Törvényszék uzsorabírósága. A vámőrség és a folyamőrség ugyanis razziát tartott a Budapest és Bécs közti személyforgalmat lebonyolító hajón, ahol Herceg István kormányos holmija közt 15 kg vajat találtak elrejtve. Herceg ellen árdrágító visszaélés vétsége miatt indítottak eljárást, ő pedig azzal védekezett, hogy az árut Bécsben lakó menyasszonyának ajándékba akarta kivinni.
Maga igazán vajban akarta füröszteni a menyasszonyát?
– kérdezte a bíró a kormányost, aki erre azt válaszolta: nem, csak menyasszonya „rendkívül szereti a vajas kenyeret”.
A vajas kenyér másik hozzávalójának beszerzése is sokak számára nehézségekbe ütközött. Néhány hét leforgása alatt negyedével csökkent a kenyérfogyasztás a fővárosban, aminek az oka a sajtó szerint az volt, hogy már kenyérre sem telt az embereknek. A csökkenés a város külső munkásnegyedeiből indulva gyűrűzött a belvárosi kerületek felé. „Egy nagyobb munkáscsalád két kiló kenyérrel nem lakik jól, viszont három-négy kiló burgonyával megcsalhatja önnönmagát és gyomrát” – írta Az Est. Ugyanis míg két kiló kenyérért közel 16 ezer koronát kellett kifizetni, kétszer ennyi krumpliból a legjobb minőségű sem került többe 12 ezer koronánál.
