Majomkirály a Fehér Házban: Trump és a modern káoszstratégia

Napjainkban egy új tudományág születik: trumpológia. Ez az új irányzat egy váratlan és hatalmas feladatra vállalkozik – megérteni, hogyan képes egyetlen politikai vezető látványosan átrajzolni a világ addig megdönthetetlennek hitt térképét. Nem elméleti kérdés ez: Donald Trump globalizációt sutba vágó vámháborút robbantott ki, a NATO-t haszontalannak, az Európai Uniót parazitának tartja, olyan politikai tabukat döntött meg, amelyek évtizedekig meghatározták a nemzetközi rendet. És mivel az emberi elme nem tudja közömbösen szemlélni, ahogyan a megszokott világ drámaian megrendül, természetes, hogy értelmezést keres. Így születik meg trumpológia:

kísérlet arra, hogy megértsük a szétszakadottság logikáját – és felkészüljünk arra, ami utána következik.

A klasszikus szociológiai modellek, amelyek korábban struktúrákban, rétegződésben, intézményekben gondolkodtak, háttérbe szorulnak; helyükre a szociálpszichológia, a politikai vezetők, a strongman-ek pszichodinamikai elemzése lép. Vezetői személyiségek történelmi kontextusban: divatba jönnek a római császárok, feudális uralkodók és nagy birodalmak vezetőinek életrajzai.

Ehhez az áramlathoz csatlakozott nemrégiben Ivan Krasztev, aki az utolsó párttitkár, Gorbacsov tevékenységéhez fordult a Trump-jelenség magyarázatához. Krasztev szellemes megközelítésében Trump és Gorbacsov nem a céljaikban hasonlítanak egymásra, hanem a működésük logikájában.