Donald Trump második elnöksége minden bizonnyal felgyorsítja a globalizáció hanyatlását. A vámháború, USA és Kína válása fájdalmas következményekkel jár a világ, és nem utolsó sorban a tőkepiaci befektetők számára. Természetesen minden folyamat visszafordítható, de miközben az okok nem szűnnek meg, a megoldási kísérletek akár katasztrofálisak is lehetnek.
Ha messziről nézzük, akkor az USA a globalizáció egyik legnagyobb nyertese, a berlini fal leomlása óta a leggyorsabban növekvő fejlett gazdaság. A folyamatoknak köszönhetően az infláció egészen a 2020-as évek elejéig eltűnt, a kötvényhozamok, a hitelkamatok 40 éven keresztül csökkentek, az eszközárak pedig szinte töretlenül emelkedtek. Kiemelkedő ezek közül az amerikai részvényindexek látványos, a világ egészét meghaladó felülteljesítése. Fel is merül a kérdés: ha ennyire jól megy az USA-nak, akkor miért választanak meg egy olyan elnököt, aki az USA globális dominanciájának kedvező globalizáció ellen küzd vámokkal, és még számos egyéb módon?
Az okokat néhány egyszerű számmal tökéletesen kifejezhetjük. 1990 óta az USA munkásainak bére a háromszorosára emelkedett, eközben az S&P500 index árfolyama a harmincnégyszeresére nőtt.
Az USA-ban a társadalmi egyenlőtlenség ma már nagyobb, mint például Brazíliában.
Vagyis az amerikai középosztály kimaradt a jóból, a globalizáció nyertesei a tőkések, az amerikai nagyvállalatok lettek. Rengeteg mutató bizonyítja ezt, kevés ennél egyértelműbb trend látható. A globalizáció hatására az amerikai középosztály bértárgyalási ereje eltűnt, az olcsón külföldre helyezett termelésből származó profitot a tőketulajdonosok keresték meg.
A fenti 40 éves trend megtörésére nem lesz megoldás a vámok kivetése. Az ipar állami eszközökkel kikényszerített visszatelepítése – amit ez az intézkedés elvileg eredetileg célozna –, elképesztően nehéz dolog. Egyszerűen azért, mert azt feltételezi, hogy a politikusok jobban tudják a gazdaságot menedzselni, mint a szabad piac, és lássuk be, ez szinte kizárt.
Az ipar-visszatelepítési szándék nem a republikánus párt sajátja, teljes egyetértés van benne az Egyesült Államok nagy pártjai között. De szinte semmilyen látható sikert nem ért el a Biden-féle CHIPS Act sem, ami a félvezetőgyártás helyi felpörgetését célozta, ellenben rendkívül drága volt. A globalizáció mellékhatásainak kezelését szinte mindenütt sikeresebben oldották meg, mint az USA-ban, még Kínában és az EU-ban is: a szociális háló, a munkások védelme, vagy például a progresszív adózás is sokat enyhíthet a problémákon. Hogy olyan apróságokat ne is említsünk, mint a széleskörű hozzáférés biztosítása a jó minőségű oktatáshoz egyebek mellett a társadalmi rétegek átjárhatósága érdekében.
Sajnos a vámok nem fogják csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenséget. Negatív hatásuk viszont lehet: az USA középosztálya ugyanis a globalizáción a termékek relatív olcsóságát mindenképpen megnyerte. Gondoljuk olyan egyszerű dolgokra, mint a könnyen hozzáférhető ruhák, számítógépek vagy televíziók. A vámok ezt jó eséllyel elveszik, miközben a várt gyár-visszatelepítés megítélésem szerint hiú remény. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai emberek nem szeretnének már gyárakban dolgozni, erről írtunk már korábban is. Vagyis a gyárakkal együtt olyan munkásokat is be kellene telepíteni, akik hajlandóak ezekben dolgozni, ez viszont a migrációellenes trendeket erősítheti fel.
Összességében úgy látom, hogy az olcsó termelés pozitív hozadékainak annyi, miközben a várt hasznok eljövetele erősen kérdéses.
A jelen állás szerint a vámok elvehetnek ugyan az amerikai tőketulajdonosoktól is jövedelmet, ugyanakkor ennek ára az USA globális dominanciájának csökkenése lesz – nem pedig a felemelkedése. Mindehhez extra adalék a strukturális rivalizálás Kínával, ami a végén két külön gazdasági pénzügyi blokkot fog eredményezni a világban. Ez globálisan magasabb termelési költségeket, alacsonyabb profitmarginokat, végül alacsonyabb értékeltségi mutatókat fog eredményezni.
A befektetők számára pedig a fentiekből leginkább a következők fontosak. Rövid távon lehet arra számítani, hogy a Trump-adminisztráció a mostani extrém vámszintekből visszatáncol, és ennek majd örülni fognak a piacok. Ugyanakkor hosszú távon a globalizáció visszaszorulása, a blokkosodás értelemszerűen kedvezőtlen lesz az eddig túlteljesítő, és a világ többi részéhez képest drága amerikai részvénypiacoknak, miközben összességében a világ egésze is veszít a folyamaton.
Nyitóképünk illusztráció, ChatGPT.
Tetszik, amit olvasol? |
| Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a befektetés, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi sajtószemle. |
| FELIRATKOZOM >> |
A hírlevél a HVG és a Concorde Csoport együttműködésében támogatott tartalomként jött létre.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
