Okosan várakozunk, vagy csak sodródunk, esetleg lemaradunk? Ez a kérdés sok vállalati vezetőt izgat, és ez még így is lesz egy ideig. A bizonytalanság nem új jelenség, a mai politikai bizonytalanság viszont – amit leginkább az Egyesült Államok vámintézkedései és az ezekre adott, a fenyegetésektől a tárgyalásokig terjedő globális válaszok testesítenek meg – láthatóan újfajta problémákat generál. Ahogy a Boston Consulting Group (BCG) és a BCG Henderson Intézetének vezetői fogalmaztak nemrég a When Wait and See Is Smart Strategy (Amikor a „várjunk, és majd meglátjuk” okos stratégia) című cikkükben, a jelenlegi helyzet bénító hatású.
Mint írják, a vállalatok elhalasztják beruházásaikat, ahogy például a vegyipari óriás Dow felfüggesztette egy új üzeme építését. Értékesítéseket is eltolnak, így tett például a Nintendo is a következő konzolja előrendeléséinek meghirdetésével. De más alapvető döntések mögött is látványos a kivárás taktikája: a tengeri konténerszállítások és a légi teherszállítások foglalásai jelentősen visszaestek az egy évvel korábbihoz képest. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkára szerint ez azt jelzi, hogy a vállalatok most jellemzően „tologatják maguk előtt a döntéseket”, miközben figyelik, hogyan alakulnak a kereskedelempolitikai intézkedések és kapcsolatok.
A „várjuk ki a végét” tehát lehet okos stratégia, és lehet rossz válasz is, ha elmulasztott lehetőségekhez vagy végül magasabb költséghez, illetve nagyobb kockázathoz vezet.
Mikor érdemes kivárni?
A válasz alapvetően két feltételtől függ. Egyrészt a kivárás akkor lehet eredményes, ha a bizonytalanság csak ideiglenesen nőtt meg. Hogy egy, a vállalati világon túli példát nézzünk, egyes denevérek és egerek, amikor kiszámíthatatlan az élelmiszer-ellátás, átmeneti tétlenségi állapotba (ún. torpor) kerülnek, mozgásuk és testhőmérsékletük csökkentésével energiát takarítanak meg. Kulcsfontosságú, hogy ez az állapot rövid ideig tart, és gyorsan visszafordítható. Ha viszont az élelmiszer-ellátás bizonytalansága tartósnak ígérkezik, a rövid távú energiatakarékosság nem elég: az állatok inkább téli álomba merülnek.
Másrészt a kivárás akkor lehet különösen indokolt, amikor a cselekvés – és az ellenreakció – tovább növelnék a bizonytalanságot, erősítenék a negatív kimenet esélyét. A hadászati stratégiákban például gyakran alkalmazzák a kivárást, ha az aktív beavatkozás valószínűleg nem kívánt eszkalációhoz vezetne. Klasszikus példa a kubai rakétaválság, amikor az amerikai haditengerészet blokádot vont a sziget köré, és figyelte a szovjet válaszlépéseket – de nem indított inváziót, tekintettel a nukleáris eszkaláció kockázatára.
A jelenlegi politikai bizonytalanság hasonló. Egyrészt a vállalatokat érő bizonytalanság szándékos politikai döntések következménye. Ezért indokolt feltételezni, hogy ez a megnövekedett bizonytalanság csak átmeneti, feltéve, hogy a jelenlegi vagy a jövőbeli kormányzatok előbb-utóbb stabilabb, kiszámíthatóbb irányvonalat alakítanak ki.
Másrészt sok frissen bevezetett rendelkezés visszafordítható: vagy egy következő amerikai kormányzat által, vagy – ahogy már több esetben láthattuk – akár a jelenlegi által is. Ebben a helyzetben észszerű lehet a vállalati döntések késleltetése, amíg új információk nem állnak rendelkezésre – ugyanakkor kerülendők az olyan új vállalati elköteleződések, amelyeket nehéz visszacsinálni.
Ráadásul az elmúlt évtized megmutatta, hogy ha a vállalatok aktívan bekapcsolódnak politikai kérdésekbe, akkor komoly eszkalációs kockázatnak teszik ki magukat. Friss példa erre a Fehér Ház gyors és kritikus reakciója, amikor az Amazon állítólag jelezni akarta a honlapján a magasabb vámok hatását az árakra. Ez a jelenség nem csak a jelenlegi politikai helyzet sajátja: az elmúlt tíz évben számos cég került célkeresztbe a közvélemény, a média vagy saját alkalmazottai részéről társadalmi kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt.
Mindez a BCG vezető tanácsadói szerint azt jelenti, hogy egy olyan környezetben, amelyet átmeneti politikai bizonytalanság jellemez, és ahol az aktív lépések könnyen visszaüthetnek, a kivárás stratégiája előnyös lehet. Ez lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy elkerüljék a nehezen visszafordítható döntéseket és az olyan lépéseket, amelyek politikai vagy társadalmi ellenreakciót válthatnak ki.