A „Mitől félsz?” kérdésre általában tudjuk a választ, a „Miért szorongsz?” kérdésre már kevésbé. Magyarországon nagyjából másfél millió ember küzd folyamatosan valamilyen mentális zavarral, ennél jóval többen vannak, akiket hosszabb-rövidebb ideig a szorongás érzése gyötör.
A szakemberek szerint ezen nincs mit csodálkozni. Gyorsuló környezetben élünk, folyamatos a teljesítménykényszer, a digitális stimuláció pedig még tovább rontott a helyzeten. Minden másodpercben valamilyen új ingert kell feldolgozni, nem marad idő regenerálódni.
Ahogy a reklám hirdeti: „Nincs idő a fájdalomra”.
Így pedig nehéz megúszni, hogy előbb vagy utóbb a testünk jelezzen: eddig és ne tovább. A gond csak az, hogy szeretünk kényelmesen élni, és a lehető legkevesebbszer találkozni a rossz érzésekkel.
Noha szeretnénk nagyon tudatosan gondolkodni magunkról, sokszor figyelmen kívül hagyjuk, hogy az ösztöneink és az érzelmeink automatikusan keletkeznek – mondja Belső Nóra pszichiáter szakorvos, a Félelem, szorongás, pánik című kötet szerzője. Hozzátéve: nem baj, hogy ez így van. Az evolúció során azért is kaptunk örökül olyan érzéseket, mint például a félelem, hogy alkalmazkodni tudjunk a külvilághoz, felmérve a lehetséges veszélyeket. A félelemnek önvédelmi funkciója van, hiszen az „üss vagy fuss” reakció beindításával segíthet kimenekülni egy veszélyes helyzetből. Hogy ezt képesek vagyunk megélni, valójában jó dolog.
Szorongunk? Honnan tudjuk?
A félelemmel ellentétben a szorongás inkább hátráltató. Zalka Iza, a PánikCentrum pszichológusa ezt azzal magyarázza, hogy a félelem mindig konkrét, hiszen tudjuk, mitől félünk, a szorongásnál viszont ez hiányzik. „Feszültséget érzünk, de nem tudjuk, hogy mi váltotta ki, ez teszi ezt az állapotot igazán nyomasztóvá és megfoghatatlanná.
A félelem időtartama általában rövid: addig tart, amíg a valós veszély fennáll. A szorongás viszont tartós, visszatérő, sokszor megmagyarázhatatlan.
Egyre többször gátol minket, hosszú távon pedig kifejezetten káros is lehet” – teszi hozzá. Ha a szorongás egyre inkább befolyásolja a mindennapi életet, és nem tudunk vele megküzdeni, akkor ezek a tünetek tünetegyüttessé – szorongásos zavarrá – állnak össze. Ennek egyik legismertebb formája a pánik. Egy-egy ilyen roham egyszer-kétszer bárkire rátörhet az életében, ez még nem betegség.
