Tizenhat év alatt hagyománnyá vált a hazai művészeti életben a „magyar Power 50” lista, amelyet 2011-ben indított el a Műértő az ArtReview nemzetközi rangsorának mintájára. A lista célja kezdettől az volt, hogy láthatóvá tegye, kik azok a szereplők, akik ténylegesen formálják egy-egy évben a magyar képzőművészeti szcénát – függetlenül attól, hogy ezt a hatást a szakma pozitívan vagy kritikusan értékeli. A lap átalakulása után A mű vitte tovább a kezdeményezést, a lista azóta is évről évre megjelenik, és rendre élénk szakmai visszhangot vált ki – az idő előrehaladtával pedig egyre fontosabb dokumentuma lett annak, miként alakulnak a hazai művészeti erőviszonyok.
Az idei, a 2025-ös év hatásait vizsgáló összeállítás azonban több ponton szakít a korábbi gyakorlattal. Az elmúlt években egyre több kritika érte a listát amiatt, hogy az élmezőnyben szinte mindig ugyanazok a szereplők jelentek meg, így a rangsor sokszor inkább a stabil intézményi és hatalmi pozíciókat tükrözte, mintsem az adott év tényleges teljesítményeit. Problémát jelentettek az átfedések is: előfordult, hogy egy intézmény, annak vezetője és egy meghatározó kurátora egyszerre szerepelt a listán.
Az új koncepció még inkább hangsúlyozni kívánja, hogy kifejezetten az elmúlt évben kifejtett hatást vizsgáljuk, s hogy ez jobban megmutatkozhasson, a jelölés szétválasztott kategóriák mentén történt. Így tisztán kifejeződik az is, hogy néhány szereplő több területen is kiemelkedő hatással bír. A legbefolyásosabb szereplőkről öt külön besorolás alapján kértük ki a szakma képviselőinek véleményét: intézmények és intézményi döntéshozók; alkotóművészek és kollektívák; diskurzusformálók – kritikusok, írók, oktatók; kurátorok és kurátori kollektívák, piaci szereplők és filantrópok.
A szcéna összetettségét, a funkcióbeli átfedéseket vizuálisan is szerettük volna érzékeltetni, ezért a toplista mellett új grafikus formát is választottunk az 50 legbefolyásosabb szereplő megjelenítéséhez.
Az idei felhívásra kibővítettük a válaszadók körét, hiszen a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest sok új szakember vált meghatározóvá a hazai művészeti életben. A 35 felkért zsűritag többsége kifejezetten üdvözölte a kategóriák bevezetését, bár, mint minden évben, idén is volt, aki idő hiányában vagy épp a hatalmi struktúrákkal szembeni averzióira hivatkozva nem küldött listát. Ebből is érzékelhető, hogy a Power 50 továbbra sem objektív mérőszámok alapján készül: a lista a szakmai közeg kollektív tapasztalatára és értékítéletére épül, emiatt – ahogy minden évben megírjuk – egyszerre vehető játéknak és komolyan veendő mutatónak.
Míg tavaly összesen 225, idén 242 jelöltre érkezett szavazat: 50 intézményre, 69 művészre, 59 elméleti szakemberre, 63 kurátorra vagy kurátori kollektívára, 49 piaci szereplőre és filantrópra.
A legtöbb jelölt az alkotók kategóriájában szerepel, akik valójában az egész szcéna magvát jelentik – mégis, a korábbi összesített listákon arányaikban ők szerepeltek a legalacsonyabb számban. A kategóriákra bontás jobban láthatóvá teszi az ő teljesítményüket is.
Az elmúlt évek Power 50 listái alapján hagyományosan a legnagyobb befolyással bíró kategória az intézményeké és intézményi döntéshozóké volt, élen a múzeumi szakma csúcsintézményével, a Magyar Nemzeti Galériával összevont Szépművészeti Múzeummal. Ez a meghatározó hatalmi pozíció a kategória-sorrendből is leolvasható, melyet – a mindenkori Power 50-es listákon rendre szintén első, de mindenképp dobogós helyen szereplő – Baán László, az intézmény főigazgatója vezet, valamint a top 10-ben ott van Petrányi Zsolt (4.) az MNG jelenkori gyűjteményének vezetője és a KEMKI, a szintén a csúcsintézményhez tartozó Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet és igazgatója, Fehér Dávid (5.).
Baán László után a legtöbb szavazat Szalai Borbálára és az általa vezetett Trafó Galériára érkezett, majd őt követte a debreceni MODEM-mel Vizi Katalin. Néhány ponttal előzte meg a Ludwig Múzeumot és Fabényi Júliát idén Erőss Nikolett a Budapest Galéria élén, és épp csak lemaradt az intézményi top 10-ből a Bura Galéria és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület.
Természetesen a kategóriákra bontás is okozott anomáliákat. A képzőművészeti szcénában gyakoriak a szerep-összevonódások, így adódtak nehezen besorolhatóak jelöltek. Ilyen a valójában külön kategóriát érdemlő OFF-Biennále Budapest, melyre sokan intézményként, sokan kurátori kollektívaként szavaztak. Hosszas mérlegelés után azt a szerkesztőségi döntést hoztuk, hogy összesítjük az OFF-ra érkezett szavazatokat, s mivel öndefiníciójukat is figyelembe véve úgy ítéltük meg, hogy az OFF-Biennále Budapest inkább egy független kurátori kollektíva és platform, amely időszakosan „intézményszerűen” működik, de tudatosan kívül helyezkedik a hagyományos intézményi kereteken, így a kurátori kategóriában indult, és került toronymagasan a lista élére.
Rajta kívül a legtöbb szavazat Páldi Líviára érkezett, valamint az élbolyban szerepelt Somogyi Hajnalka, Szalai Borbála és Erőss Nikolett is, akik mindannyian egyben a 2025-ös OFF meghatározó szervezői is voltak. Összevonva az egyéni kurátori munkájuk, illetve az OFF-on belüli munkájuk miatt érkezett szavazatokat, megosztott első helyre tettük őket. Tehát mellettük szerepel még az első helyen az OFF 2025-ös teljes kurátori csapatának többi tagja is: Kálmán Rita, Lázár Eszter, Molnár Edit, Molnár Veronika, Oltai Kata, Soós Borbála és Székely Katalin.
Magyar Power 50
Így került még dobogóra Don Tamás, akinek legfontosabb 2025-ös projektje az El nem mesélt történetek – Vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményei (1989–2024) című kiállítás volt a MODEM-ben, melynek Ács Bálinttal volt a kurátora, valamint Mucsi Emese, aki „egyszemélyes intézményként” tevékenykedik saját, tekintélyes nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező galériája, a DOXA és a CAPA Központ jövőjén, de meghívott kurátorként egyéb helyszíneken is felbukkan.
Magyar Power 50
Az alkotók közt a legtöbb szavazat az idén februárban, 89. életévében elhunyt Maurer Dórára érkezett, így ő vezeti a legbefolyásosabb művészek listáját – a tavalyi, hagyományos összesítésben is ő volt az első művész, az erősorrend 10. helyén szerepelt. Halála kapcsán sokan emlékeztek meg róla hivatalos és nem hivatalos fórumokon, érzékeltetve, mekkora hatással bírt évtizedek óta a magyar művészeti életre, és annak – tanárként – folyamatos utánpótlására magas színvonalon alkotó fiatalokkal.
Idén őt El-Hassan Róza követi, aki 2025-ben több egyéni kiállításon szerepelt: a budapesti Longtermhandstand és a 1111 tereiben, valamint a bázeli Tony Wuethrich Gallery galériában. Emellett csoportos kiállításokon és projektekben is részt vett, például az OFF-Biennále Budapest programjaihoz kapcsolódóan vagy a Ludwig Múzeum Finom illesztések című tárlatán, illetve a budapesti Knoll Galériában. Ő tavaly nem szerepelt a Power 50-ben.
Tavaly szintén nem szerepelt a Power-listán, idén viszont harmadik helyezett lett a művészek közt a Borsos Lőrinc néven alkotó művészpáros, mely a többi között az Artus Stúdióban, az Art Quarter Budapest / aqb Project Space kiállításain, valamint a Budapest Contemporary és a viennacontemporary művészeti vásárokon szerepelt. A művészek közt új belépő a listán a Dezső Tamás (7.), Koltai Dorottya Szonja (6.) és Vékony Dorottya (5.).
Magyar Power 50
A diskurzusformálók kategória elméleti szakemberei közt a tavalyi összesítésben 9. helyen szereplő Mélyi József művészettörténész, kritikus, az MKE tanszékvezetője áll az első helyen, őt követi Nagy Gergely (tavaly nem volt benne az első 50-ben) majd Miklósvölgyi Zsolt (tavaly 47.), akik idén mindketten díjazottak lettek az AICA Magyar Tagozatának kritikusi szekciójában. Ebben a kategóriában András Edittel holtversenyben bekerült Zemlényi-Kovács Barnabás is – a harmadik AICA kritikai-díjazott –, illetve új szereplőként a 8. helyen Nemes Z. Márió.
Magyar Power 50
A piac és támogatók oldaláról meghatározó szereplők közt figyelhető meg a legkevesebb újdonság, mindannyian láthatók – kik hosszú évek óta, kik csak pár esztendeje – a magyar power 50-ben. A listát idén Pados Gábor az acb Galéria tulajdonosa vezeti, aki munkatársai közreműködésével intézményi feladatokat is ellát, őt követi Spengler Katalin és Somlói Zsolt műgyűjtők, a dobogó harmadik helyére Bencze Péter az Everybody Needs Art és a Longtermhandstand tulajdonosa került fel, ő tavaly a 24. volt.
A kategórialista tette lehetővé, hogy idén Reszegi Judit műgyűjtő neve is láthatóvá vált, aki 2025-ben az OFF-Biennále Budapest egyik támogatójaként, valamint a kortárs műtárgypiac és gyűjtés kérdéseivel foglalkozó szakmai fórumok szereplőjeként volt aktív.
Bár a top 10-be nem kerültek be, de figyelemre méltó tendencia, hogy több támogatói egyesülésre is érkezett szavazat, például a Fiatal Mecénások Szervezetére.
Magyar Power 50
Szintén idei újításként a zsűrit arra is felkértük, hogy nevezzenek meg olyan pozitív és negatív hatású eseményeket vagy folyamatokat, amelyek 2025-ben kiemelkedő módon befolyásolták a képzőművészeti szcéna működését, intézményrendszerét és nyilvánosságát. A válaszokból kirajzolódó kép egyszerre mutatott élénk, önszerveződő művészeti közeget és súlyos intézményi, finanszírozási és strukturális problémákat.
A legtöbben pozitív eseményként az OFF-Biennále Budapest 2025-ös kiadását nevezték meg, amely ismét bizonyította, hogy intézményi háttér nélkül is létrehozható nemzetközi szinten is releváns, kritikai szemléletű kortárs művészeti esemény. Az OFF-Biennále nemcsak kiállítások sorozataként volt jelentős, hanem diskurzusteremtő platformként is, amely társadalmi, politikai és kulturális kérdéseket emelt be a kortárs művészet nyelvébe, és számos fiatal művésznek és kurátornak adott lehetőséget a bemutatkozásra.
Alice Maher & Rachel Fallon: The Map [A térkép], 2021
Ros Kavanagh, a művészek jóvoltából
Szintén pozitív folyamatként értékelték sokan a Magyar Képzőművészeti Egyetem körül zajló tiltakozásokat és hallgatói megmozdulásokat, amelyek megmutatták, hogy a művészeti oktatást jellemző hierarchiával, a hatalmi visszaélésekkel, valamint a kellemetlen ügyek eltussolásával szemben a hallgatók képesek voltak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a MOME-n az év elején lezajlott, a modellváltott egyetem autonómiájának megőrzéséről és a vezetői kinevezések körüli vitákból kirobbant, a rektor távozását hozó forradalomszintén szerepelt az év pozitív eseményei közt – vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetem korábbi tiltakozásaihoz hasonló aktivizmusra.
„A hallgatás nem beleegyezés!” jelszóval szervezett néma tiltakozás a Képzőn több, addig tabusított témát hozott felszínre, és egy képzőművészeti MeToo-mozgalommá növekedve szélesebb szakmai és sajtónyilvánosságot generált. A női hallgatókkal szembeni szexuális visszaélések elleni fellépések, valamint az egyetem erkölcsi kódexének felülvizsgálata hosszú távon tisztességesebb és biztonságosabb egyetemi légkört teremthet a jövő generációi számára.
MOME FRONT
Pozitív példaként több kiállítást és programsorozatot is kiemeltek, például a Budapest Galérianeurodiverzitástémájával foglalkozó kiállítását, illetve a Trafó Fókusz napok sorozatát, amely olyan programokat foglalt magába, mint Az erőszak vége vagy a Semmit rólunk nélkülünk. Ezek a projektek a társadalmi érzékenység, az inkluzivitás és a művészet társadalmi szerepének kérdéseit helyezték előtérbe.
Diákok demonstrációja a Magyar Képzőművészeti Egyetem előtt a szexuális erőszak felmentett elkövetője miatt 2025-ben
Reviczky Zsolt
Többen pozitív fejleményként értékelték – minden ambivalenciája ellenére – az MNB kortárs gyűjteményének közintézményekbe kerülését, illetve annak előkészítését, hogy a gyűjtemény egy része véglegesen is vidéki múzeumokba kerüljön. Amennyiben ez hosszú távon valóban a közgyűjteményekhez kerül adományként, az jelentősen erősítheti a vidéki múzeumok kortárs gyűjteményeit és kiegyensúlyozhatja a Budapest-központú művészeti struktúrát – még azzal együtt is, hogy a művek jó része a Szépművészeti Múzeumhoz került.
Szintén pozitív folyamatként jelölték meg válaszadóink a magángalériák jelentősebb nemzetközi jelenlétét. Emellett fontosnak tartották a kritikai diskurzus megteremtésére irányuló kezdeményezéseket is, például a Trafó Galéria által szervezett This is Not a Love Talk beszélgetéssorozatot – melyből az acb Galéria podcastsorozatot készít – vagy a Vészmű Substack,független, kritikai hangvételű online művészeti hírlevél és diskurzusplatform megjelenését, amelyek a művészeti nyilvánosság alternatív fórumait próbálták megteremteni.
A pozitív folyamatok mellett azonban számos negatív jelenség is meghatározta a 2025-ös évet. Negatív hatással volt a szcéna működésére a közgyűjteményi dolgozók és állami egyetemeken dolgozó oktatók még a korábbiaknál is válságosabbá váló anyagi helyzete, amely hosszú távon az intézményrendszer működőképességét is veszélyezteti. Többen említették az általános apátiát és perspektívátlanságot is: a művészeti folyóiratok, intézmények és szervezetek bizonytalan helyzetét.
A negatív események között szerepelt több fontos szakmai szereplő halála is – Hajdu István a Balkon főszerkesztője; György Péter esztéta, egyetemi tanár; Horváth Béla műgyűjtő – halála is. Bár már a következő év elején történt, de Maurer Dóra, és a nem szorosan a képzőművészeti területről említhető, de meghatározó személyiség, Tarr Béla halálát is többen említették, mint olyan eseményeket, melyek generációs törést jelentenek a magyar művészeti és elméleti közegben. Szintén negatív jelenségként említették a Derkovits-ösztöndíj kiírásának hivatalos indoklás nélküli elmaradását, ami a fiatal művészek egyik legfontosabb támogatási rendszerének bizonytalanságát jelzi.
Cabrera Martin
Intézményi szinten problémát jelentett az is, hogy több nagy intézmény működése bizonytalanná vált, valamint hogy az Iparművészeti Múzeum felújítása továbbra sem történt meg. A szakmai nyilvánosság szempontjából szimbolikus veszteségként értékelték, hogy az Artportal helyén automatizált, AI-generált tartalom jelent meg, ami a kritikai művészeti újságírás visszaszorulásának tragikus és fájdalmasan groteszk jelenségeként is értelmezhető.
A színteret negatívan befolyásoló eseményként jelölték meg a felkértek a Munkácsy-díj körüli botrányt, a díj szakmaiatlanságának, néhány esetben nyilvánvalóan politikai lojalitás alapján való kiosztásának közéleti hullámverésével egyetemben. Szintén negatív esemény volt a Q Contemporary hibernálása és bezárása, amely egy fontos, nemzetközi fókuszú magánintézmény eltűnését jelentette a budapesti szcénából.
A válaszok alapján a 2025-ös év a magyar kortárs képzőművészetben egyszerre volt az önszerveződés, az aktivizmus és a nemzetközi jelenlét erősödésének éve, miközben az intézményi struktúra, a finanszírozás és a hivatalos szakmai nyilvánosság helyzete sok tekintetben romlott. A pozitív események elsősorban alulról szerveződő, akár diákoktól induló kezdeményezésekhez és független projektekhez kötődtek, míg a negatív folyamatok inkább helyenként az állami intézményrendszer működésének és a kulturális politika következményeinek voltak köszönhetőek.
Magyar Power 50
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre előfizetőink, támogatóink nélkül. Ha tetszett az írásunk, oszd meg, hogy a világosság mindenkihez eljusson.
