Keleti Éva: Nem mindennap születnek olyanok, akik túlélik a saját idejüket
Sokszor elgondolkodik, mi történt volna, ha nem hagyja ott az egyetemet, vagy,ha emigrál 1956-ban. Mint mondja, a döntés meghozatalának pillanatában nem vagyunk tisztában a következményekkel. Egy biztos, ha nem látja előre a jövőt, akkor is a fotográfiát választotta volna szakmájául. Keleti Éva soha nem bánt meg semmit. Érzése szerint mindig azt cselekedte, amit kellett. Élete kilencven éve olyan volt, mintha egy pillangó hátán repülte volna végig. Ez a repülés élmények és elismerések sokaságát adta, és persze ő is visszaadhatott ebből valamit. Hozzájárult ahhoz, hogy a 20. század második felének színházi világa és szereplői ne essenek ki a köztudatból.
