Üdülés Ausztriában
Üdülés Ausztriában

Leteszteltük, milyen is Alsó-Ausztriába átruccanni, hogy a hőséget a magas hegyek, hegyi patakok, erdők, tavacskák természetes hatásával csillapítsuk. Bár előre nem lőnénk le a poént, de előjáróban annyit elmondhatunk, hogy egy hosszú hétvége alatt sikerült gyorsan átállni aktív pihenő üzemmódba, és élvezni a hegyi életet.

Biciklitúra a vas útján

Hosszú hétvégés kirándulásunk kiindulópontja Alsó-Ausztria Mostviertel régiójának tartományi városa, Waidhofen an der Ybbs, melynek történelmét meghatározta, hogy évszázadokon át a vasfeldolgozás központja volt. A régió másik lényeges produktuma a körte, amelyből szénsavas bort készítenek a környéken, így míg ideérkeztünk jó pár körteszoborral találkoztunk útközben.

Körte még van, a vasutat azonban már megszüntették az Ybbs mentén, és a változó igényeknek megfelelően a helyére inkább bicikliutat építettek, amelyen komolyabb emelkedők nélkül könnyedén juthatunk el A-ból B-be. Ha pedig e-bike-kal indulunk neki, akkor egészen messzi távokban is gondolkodhatunk, és még a további napokra is marad erőnk.

Tipp: A kerékpártúrára vigyünk magunkkal kipárnázott biciklisnadrágot.

A Rothschild-kastélytól indulunk, amelyben az 5-elem Múzeum (5-Elemente-Museum) is működik, a torony tetejéhez modern stílusban hozzáépített üvegkockából pedig a várost és környékét is megcsodálhatjuk. Miután kinéztük magunknak az útirányt, már indulhatunk is az Ybbs partján a folyásiránynak felfelé, azaz déli irányba. Miután elhagyjuk a városias vidéket, könnyen beleolvadhatunk a környezetbe, hiszen biciklivel élvezhetjük a csendet és a friss levegőt. Időnként észrevehetjük, hogy a mellettünk szaladó folyón fel-feltűnnek páran felfújható matracokkal, gumicsónakokkal, így téve számunkra is egyre vonzóbbá a türkizszínű vizet. Nagyvároshoz szokva pedig eleinte kicsit furcsa, hogy minden szembejövő kerékpáros köszön, de hamar alkalmazkodunk, és már mi is előre üdvözöljük a többi kirándulót.

Alagút után vár a gyümölcskút

Mi az e-bike-ot választottuk, gyorsan haladunk, és egy vízerőmű és az Ofenloch szurdok mellett eltekerve Opponitznál hamar elérjük a vasútiból kerékpáros alagúttá avanzsált átjárót. A táj mintha teljesen kilapult volna, széles réten találjuk magunkat. Itt elég szinte csak gurulnunk. Mikor pedig először elkezdünk azon gondolkodni, hogy ugyan az út mellett zúgó Ybbs folyó látványa lehet, hogy frissítő, de ideje lenne már valóban hidratálni valamilyen frissítővel, akkor egy kúthoz hasonló, földbe nyúló dobozt látunk, rajta felirat: „Trinkbrunnen”, azaz ivókút. Reméljük, hogy itt tényleg italhoz juthatunk, csak az tűnik kérdésesnek, mit is kell ezért tennünk. Mikor egy kis reteszt kinyitva feltárul a kút teteje, akkor jön az igazi meglepetés, rengeteg gyümölcslé és enyhén alkoholos körte-, illetve almabor is található a mélyben hűtött kosárban, csak fel kell csörlőzni, és a becsületkasszába befizetni amennyit gondolunk, aztán már ihatunk is. Így letesztelhetjük a vidék nevezetességét is, az erjesztett, fanyar ízű, gyenge alkoholtartalmú gyümölcsös körtebort, amely jó szolgálatot tesz, ha szomjas az ember.

Mártózás az Ybbsben

Az igazi felfrissülés azonban csak ezután következett, a strandon Hollensteinben. Bár útközben több helyen lehetett volna csobbanni, itt öltözőkabinnal, vécével, csapolt sörrel kulturáltabb körülmények között lehetett mártózni az Ybbs habjaiban. A víz hőmérséklete június végén huszonkevés fok, tehát nem vészes. A strand éppen egy kisebb zúgó mellett található, így kipróbálhatjuk, hogy milyen is komolyabb ellenáramban úszni, majd elengedhetjük magunkat, hogy a part felé sodorjon a víz, miközben a mederig is leláthatunk. Pont erre az oázisra volt szükségünk a nap végére. Innen már nem kell visszatekernünk ugyanazon az úton, amit végig jártunk, hiszen működik itt kerékpáros taxi is, amely visszavisz Waidhofen an der Ybbsbe. Soha rosszabb kezdést.

Tipp: Ne hagyjuk otthon a törölközőt és a fürdőruhát, ha az Ybbs mellett indulunk el biciklizni.

Ön is mountainbike-bajnoknak érezheti magát

Az igazi próbatétel csak ezután kezdődött. Aki ült már elektromos biciklin, tudja, hogy nem az akkumulátor dolgozik helyette, csupán segít – számomra ez friss tapasztalat volt. Izgalmas kihívásnak ígérkezett, hogy városi, pár kilométeres biciklizésekhez szokott, negyvenen túli férfiként milyen lesz a közel 1300 méteres Königsbergre felkerekezni az alpesi gazdaságokhoz.

A startpontunk a tavaly átadott Königsberg Bringapark Hollensteinben. A túra pedig nagyjából 50 kilométeres távolságot jelent, amelynek a felét felfelé kell majd megtennünk. Erre egy rásegítés nélküli hegyi kerékpárral esélyem sem lett volna, de az is kiderült, nem lehet a felfelé tartó szakaszokon teljes rásegítésre beállítani a rendszert, mert akkor nem bírná ki végig az akkumulátor, így a turbót és a sportfokozatot csak a legkeményebb emelkedőn ajánlott bekapcsolni.

©

Tipp: Kenjük magunkat magas faktorú naptejjel, mert a hegyekben agresszívebb a nap.

Mindenesetre igyekeztem tartani a lépést a nálam jóval edzettebb csapattal, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy a kijelzőmön az akkumulátortöltöttség mindig minimum egy pálcikával kevesebb volt a többiekénél, és jóval szaporábban vettem a levegőt. Szerencsére mindig jó apropó 1-1 megállóra a lenyűgöző táj, amit mindenki szívesen fotózott, én pedig tudtam szusszanni az újabb kilométerek előtt. És ha valami, látnivaló itt bőven akad: egy-egy vízesés, vad patak, lankás alpesi rét vagy a panoráma az óriási hegyekre volt olyan gyönyörű, hogy elállt tőle az ember lélegzete. Az út során pedig elénk került egy narancssárga foltos fekete szalamandra, ami mellett tényleg senki nem tudott úgy elmenni, hogy alaposabban meg ne vizsgálta volna.

Pásztorboton vezetik a nyilvántartást

Az igazán nagy dolgokért meg kell küzdeni. Az 1297 méteres magasságban, a Siebenhüttenben kínált hideg sört is ez a küzdelem teszi igazán naggyá – az út, amit a hegyen megteszünk ezért. Itt pedig érdemes levenni a cipőt és a zoknit, és a pázsiton mezítláb élvezni az alpesi gazdaság bukolikus örömeit: tehenek, kolompok, a távoli hegyek sziluettje, az alpesi tanyaházak látványa.

©

Mint kiderül, a vendéglátással is foglalkozó alpesi gazdaság elsősorban az elkerített tanya körül legelésző borjúkkal foglalkozik, amelyeket a hegy környékén gazdálkodók hajtanak fel ilyenkor, hogy a dús, alpesi legelőkön meghízzanak, így ez egyfajta nyári tábor is a borjaknak. Az állatok fülében egy bilétán található a számuk. A nyilvántartásra pedig egy pásztorbot szolgál, amelyre felírják a számukat, hogy melyik gazdához tartoznak. A lenti gazdaságokból a borjak tulajdonosai a legeltetésért cserébe olyan alapanyagokkal fizetnek a fenti pásztoroknak, amelyekből egyszerű harapnivalókat készítenek az ide betérő éhes túrázóknak, így mindenki jól jár.

Az ide közel található Kitzhüttébe áttekerve ezeket a falatokat már ki is próbáljuk. A szendvics igazán felséges, megpakolva vékonyra szeletelt sült hússal, sonkával, véres hurkával, friss reszelt tormával, koktélparadicsommal. Közösen pedig érdemes kérni egy nagyobb darab, friss juhsajtot, amit a gazdasszony a kertből vágott snidlinggel szór meg, amit aztán nyakon önthetünk tökmagolajjal is. Minden házias, kézműves, magas minőség, és itt fönt a hegyen pont erre van szükség.

Lefelé a hegyről már nem az izmokat, hanem az idegeket tornáztatjuk meg, ahogyan száguldva megtaláljuk a legjobb utat, hogy ne fussunk rá nagy kövekre – bár a szinte motorkerék szélességű bicikligumik ezeken is átgördülnek, jobb óvatosnak lenni. Útközben pedig megéri megállni egy különleges pihenőhelyen, amely felér egy spakezeléssel. Itt mezítláb sétálhatunk végig különböző felületeken: sáron, sima köveken, fatönkökön, háncson, majd belegázolhatunk a taposófürdőbe, amelybe olyan hideg hegyi patakvizet vezettek be, hogy az ötödik lépés után már nagyon nehéz benne maradni. Egy biztos, garantáltan felfrissült lábbal folytathatjuk túránkat. Ha mégis itt maradna valaki, akkor találhat egy jól megépített kemencét, és a patakvízben behűtött söröket (becsületkasszával) – akár egész napos erdei bulit is lehet ide szervezni. Nekünk azonban már le kell adnunk a bringáinkat, mert vár Hochkar.

Felhők szaladnak a talpunk alatt

Hochkar valódi hűsölés a nyárban. Érkezésünk előtt egy hónappal még háromméteres hó volt a csúcson, foltokban pedig még mindig találni. Ahogyan megyünk fel az ülőszékes felvonóval, szinte oszlopról oszlopra érezzük, hogy hűvösebb az idő. Fent pedig már konkrétan a hegygerincen átbukó felhők szaladnak át a talpaink alatt.

Felérve a szél kevésbé fütyül, és rövidnadrágban sem fázunk. Vezetőnktől megtudhatjuk, hogy innen tiszta időben a Dunáig, az Ötscherig is el lehet látni, de Gesäuséra és Kalkalpen, azaz a Mészkőalpok is megtekinthető, jelenleg azonban a szél sajnos alaposan beterítette felhőkkel a vidéket, így leginkább a szomszédos Dürrenstein magasodik ki a hegyláncok közül. A csúcsra egyébként egy nagy fémkeresztet állítottak, amely klasszikus fényképeszkedő, selfie-ző helyszín.

A legjobban a Hochkar 360° Skytour kilátóból lehet körülnézni, amely pár percre található a JoSchi Berghaus hüttétől. Itt először egy 60 méter hosszú keskeny, és némi bátorságot igénylő függőhíd vezet át egy szakadékon, ahol ismét felhők száguldanak a lábunk alatt. Majd körbejárunk a tévétoronynál, hogy aztán visszamenjünk a körtúra kiindulópontjáig.

©

Ha kint már alaposan körülnéztünk, akkor a hegy belsejébe is bepillanthatunk a dachsteini mészkőbarlangba, ahol olyan hideg van, hogy egy pulóver kevés, elkél a kabát is. A páratartalom 100 százalékos, azaz minden nedves ahová nyúlunk, lépünk, így ajánlatos vigyázni. A több mint 600 méter mély barlangban megnézhetjük, hogy az afrikai tektonikus lemez hogyan csúszott össze az európaival, és a cseppkövek több százezer éves világában más léptékbe kerülhetnek a hétköznapi életünk gondjai is. Kifelé azért már egészen vágyunk a melegre.

Tipp: A barlangba készüljünk kabáttal és lámpával.

Úgy döntöttünk, hogy a korábbi két nap kerékpározását egy még komolyabb sporttevékenységgel koronázzuk meg. Minderre remek lehetőséget szolgáltat a klettersteig, más néven a via ferrata, ami egy előre kiépített sziklamászó út – itt kapjuk meg túránk igazi adrenalinfröccsét. Ehhez először a biztosítófelszerelést, a beülőt, a karabineres biztosítókötelet és a sisakokat kell kikölcsönözni, majd indulhat a mászás. Bár elsőre kicsit szédítőnek tűnt a fal, ahol oldalazva kellett felmenni, amikor jobban megnéztük, igazából nem sokkal volt nehezebb, mint egy meredekebb lépcsőre vagy létrára felmenni. Mindeközben végig a sziklához erősített drótkötélbe lehet kapaszkodni, szóval már így is elég biztonságos a menet, extra tartalékként azonban két bekapcsolt vigyáz ránk. Nem véletlenül ajánlják családoknak a mászópályát, mégis amikor lenézünk, kicsit félelmetes lehet a mélység. Ha végigmentünk a három szakaszból álló sziklás részen, büszkén gyalogolhatunk le a sípálya mentén: sziklamászók lettünk Ausztriában.

Ma már nem újdonság, hogy Ausztria nem csak síelésre alkalmas helyszín. Érdemes így elgondolkozni azon, hogy nyáron nem egyedül a tengerparton vagy távoli északi helyszíneken találhatunk magunknak menedéket kánikula idején, de a Lajtán túl, egészen a közelben, négy-öt órás autóúttal, Alsó-Ausztriában is lesznek olyan frissítő helyszínek, ahol akár aktívan is pihenhetünk.

A borítókép forrása: Niederösterreich-Werbung GmbH



Az oldalon elhelyezett tartalom az "Üdülés Ausztriában" márka megbízásából jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.

Üdülés Ausztriában BrandChannel

Se Jégvarázs, se Mickey egér – Miért kihagyhatatlan az osztrák Familypark?

A Familypark az a hely, ami menetrendszerűen, körülbelül másfél hetente egyszer feltűnik minden olyan Facebook-csoportban, fórumon, ahol szülők kérdezik egymástól, hogy hova érdemes elvinni a gyereket hétvégén, egy szülinapon vagy csupán minden ok nélkül, hirtelen felindulásból. Mi is elmentünk, és kipróbáltuk.

Üdülés Ausztriában BrandChannel

A test festve, Ausztria nyáron is jó!

Ausztria számos különleges helyet és programot tartogat a kirándulók számára. És mindig van valami új, amit érdemes felfedezni. Klagenfurt ezek közé tartozik. Mutatjuk, hogy idén nyáron mikor érdemes menni, és azt is, hogy miért.