A vashiány népbetegség – így ismerheti fel a tüneteket

A vashiány az egyik leggyakrabban előforduló hiányállapot, ami vaspótlás nélkül idővel vashiányos vérszegénységhez vezet. Az anémia, vagyis a vérszegénység még a fejlett országokban is szinte népbetegség: a kórházba került páciensek 30-40 százalékánál kimutatható, míg a fejlődő országokban a népesség több mint fele anémiás. Az alábbiakban azt mutatjuk be, miért ilyen magas ez az arány, és mik az okai annak, hogy ennyi embert érint ez az egészségi probléma.

1. Nehéz felismerni a tüneteket

A vashiány nem hirtelen jelentkezik, hanem viszonylag „alattomosan”, lassan alakul ki, amíg a szervezetünk vasraktárai megfogyatkoznak, majd kiürülnek. A vashiány két fő oka között szerepel, ha nem viszünk be elég vasat, illetve, ha túl sok vasat veszítünk. A tünetek mindkét esetben ugyanazok lehetnek:

• fáradékonyság
• gyengeség
• fejfájás
• szédülés
• sápadtság
• hajhullás
• szívdobogásérzés
• torokszorítás
• nyelési zavarok
• terhelhetőség csökkenése

A vashiány tünetei hasonlók, mint a vashiányos vérszegénységnél – mivel a vas a sejtekhez oxigént szállító hemoglobinban van jelen legnagyobb mennyiségben –, így könnyű összetéveszteni a két problémát.

2. A szervezet nem képes a vasat előállítani, és kívülről, de sokszor a táplálékkal sem tudjuk a megfelelő mennyiséget bejuttatni a szervezetbe

Testünk nem képes vasat termelni, így külső forrásból kell ahhoz hozzájutnunk, ezért nagy a felelősség, hiszen rajtunk múlik a megfelelő mennyiség bejuttatása. A másik nehézség, hogy még a különböző élelmiszerekkel sem biztos, hogy fedezni tudjuk a szervezet szükségletét (az egészséges felnőttek napi vasszükséglete 10-15 mg). Éppen ezért nem mindegy, mit fogyasztunk. Bizonyos táplálékokban, például a zöldségekben lévő vasból nagyon kevés tud csak felszívódni, a vörös húsok és belsőségek, mint a máj fogyasztása viszont annál inkább ajánlatos. Sajnos azonban sokszor a megfelelő étkezés sem nyújt megoldást, így is kialakulhat vashiány.

A vasellátottság tehát három tényezőtől függ: a beviteltől, a felszívódástól és a veszteségtől. Bizonyos anyagok ugyanis csökkentik a felszívódást, ilyenek a rostos ételek, a tea, a kávé, a korpa vagy a kalcium, míg például a C-vitamin, illetve az A-vitamin elővitaminjának számító béta-karotin vagy a folsav egyaránt elősegíti azt. A vegetáriánusoknak és a vegánoknak érdemes dietetikus segítségét kérni a megfelelő étrend összeállításához.

3. Sokan nem megfelelően pótolják/viszik be a vasat (kevesebbet, mint kellene, nem megfelelő formában, vagy a vaspótlást idő előtt abbahagyják például mellékhatás miatt).

A vasraktárak feltöltése hónapokig is tarthat, ezalatt előfordulhat, hogy valaki nem megfelelően viszi be szervezetébe a vasat. Itt lehet szó a nem elegendő mennyiségű pótlásról, de arról is, hogy az illető olyan gyógyszereket vagy étrend-kiegészítőket szed, amelyeknek összetevői gátolják a vas felszívódását. Ezek közé tartozik a magnézium, egyes savcsökkentők, antibiotikumok, valamint bizonyos hormonkészítmények is, mint például a pajzsmirigybetegségre alkalmazott szerek. Ebben az esetben a vas bevétele előtt vagy után legalább 2 órával érdemes beszedni az adott gyógyszert.

Vaspótlásra emellett receptköteles vagy vény nélkül kapható gyógyszerkészítményt szoktak még ajánlani, amelyek hatóanyaguk alapján két csoportra, a „vas kettő” iont tartalmazó sókra (vasszulfátok és -fumarátok) és a „vas három” hatóanyag-komplexet tartalmazó készítményekre szoktak osztani. Ezek terápiás szempontból egyformán jó hatásúak, de hatóanyagaik eltérő tulajdonságai alapján mind a szedésükre vonatkozó előírásokban, mind pedig mellékhatásaik tekintetében különböznek.

A napi vasszükséglet egyebek között az életkortól, a nemtől és az étrendtől is függ. A húst és/vagy tenger gyümölcseit nem fogyasztóknak például az ajánlott napi vasmennyiség közel kétszeresét érdemes bevinniük, mivel a szervezet a növényi táplálékokban található úgynevezett nem-hemvasat nem hasznosítja olyan jól, mint az állati eredetű táplálékokban lévő hemvasat.

Az ajánlott napi vasbevitel az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) javaslata alapján:

• 6 hónapos korig: 0,27 mg
• 7-től 12 hónapos korig: 11 mg
• 1-től 3 éves korig: 7 mg
• 4-től 8 éves korig: 10 mg
• 9-től 13 éves korig: 8 mg
• 14 és 18 éves kor közötti fiúk: 11 mg
• 14 és 18 éves kor közötti lányok: 15 mg
• 19 és 50 éves kor közötti férfiak: 8 mg
• 19 és 50 éves kor közötti nők: 18 mg
• 51 éves és annál idősebb felnőttek: 8 mg
• várandós tinédzserek és felnőtt nők: 27 mg
• szoptató tinédzserek: 10 mg
• szoptató nők: 9 mg

4. Valamilyen krónikus alapbetegség, tartós mikrovérzés áll a háttérben, amit nem kezelnek, így a vaspótlás ellenére sem rendeződik a vasszint.

A felszívódási zavart okozó emésztőrendszeri betegségek (például Crohn-betegség, IBS vagy Peutz-Jeghers-kór) is okozhatnak vashiányt. A pótlásnál ilyenkor az alapbetegséget és a vashiány mértékét kell figyelembe venni. Kisebb hiány esetén sokszínű és kiegyensúlyozott táplálkozással is növelhető a vas szintje a szervezetben, nagyobb hiánynál viszont táplálékkiegészítő vagy gyógyszer szedése ajánlott. Ha ez sem segít (ami felszívódási zavarban szenvedő betegeknél gyakori probléma), intravénás injekciót kaphat a páciens.