Fél, hogy mi lesz, ha szakít élettársával? Ha ezt megteszi, nyugodtan alhat

Megismerkedésük után Petra és Norbi szinte azonnal összeköltözött a férfi lakásában, Petra a sajátját bérbe adta. Házasságra egyikük sem gondolt, mindketten megégették ugyanis magukat korábbi kapcsolataikban.

A harmincas évei közepe felé járó pár az összeköltözésekor egyhangúlag úgy döntött, a jövedelmüket maguk kezelik, külön kasszán lesznek. A kisebb bevásárlásokat Petra végezte, a nagyobbakat Norbi, s a férfi állta a lakás rezsijét is. Abban már kapcsolatuk elején megállapodtak, hogy nem akarnak gyereket. Legalábbis úgy tűnt, ezt mindketten így gondolják. Csak évekkel később derült ki, hogy Petra dédelgetett szülői álmokat.

Norbit az évek során többször is előléptették munkahelyén, fizetése szépen gyarapodott, míg Petráé ugyanezen idő alatt egyáltalán nem emelkedett. Norbi egyre magasabb fizetéséből jelentős összegeket tett félre, miközben futotta egy Balaton-parti nyaralóra is.

A gyermekvállalásról alkotott véleményük és jövedelmük egyre nagyobb eltérése miatt tizenkét év után a pár végül is szakított – Petra kezdeményezésére. Ő úgy gondolta, az együtt töltött, viszonylag hosszabb idő, a Norbi előmeneteléhez szükséges érzelmi háttér megteremtése okán jogosan illeti meg őt tízmillió forint plusz a balatoni nyaraló. Norbi azonban úgy vélte, elég lesz ötmillióval is elismernie Petra fáradozásait.

A véleménykülönbség végül perrel zárult. A bíróság pedig úgy döntött, semmi nem jár Petrának a férfitól. Hiába bizonygatta, hogy úgy éltek, mint egy házaspár – ezt Norbi sem vitatta –, mivel nem kötöttek élettársi vagyonjogi szerződést, így a törvények szerint szakításuk után Petrának nem járt semmi abból a vagyonból, amit Norbi félrerakott magának közös életük során.

Szégyen a papír, de hasznos

Petráékhoz hasonlóan Magyarországon egyre többen döntenek úgy, hogy nem kérnek a házasságból, papírok nélkül is együtt élnek, aminek előnye – vélik –, hogy ha esetleg gond adódik közöttük, akkor egy, általában hosszas válóper nélkül mindketten egyszerűen tovább állhatnak. A legutóbbi, 2016-os mikrocenzus – ez olyan népesség-összeírás, amely két teljes körű népszámlálás között, mintavételes eljárással követi nyomon a társadalmi folyamatokat – szerint már egymillióan élnek élettársi kapcsolatban. Csakhogy a legtöbben anélkül, hogy ezt tudatosan tennék, azaz regisztrálnák a kapcsolatukat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába, nem kötnek egymással élettársi vagyonjogi szerződést, s nem írnak végrendeletet.

Ezek olyan papírmunkák, amelyeket a többségükben a kötöttségektől ódzkodó élettársak nem szeretnek – egyebek mellett pont ezért nem is mennek anyakönyvvezetőhöz. Ám megérheti a fáradság, mint ahogy az Petra számára fájdalmasan világossá is vált.

Hiszen az élettársakra más jogi szabályozás vonatkozik, mint a házastársakra. Az egyik húsbavágó különbség, hogy az élettársak együttélése során nem keletkezik közös vagyon, így amennyiben szétválnak, akkor az alapján kell osztozkodniuk, hogy ki mennyit adott bele mindabba, amit a kapcsolatuk alatt szereztek. Annyi jár egy félnek, amennyit a közösbe beletett, akár munkabér, vagy máshogyan szerzett pénz, de akár a közös háztartásban végzett munka vagy a közös gyermek nevelése formájában. Abból a vagyonból, amit az együttélés során az egyik fél szerez, a másik a szerzésben való közreműködés arányában részesedik.

A másik lényeges eltérés a házastársakhoz képest, hogy az élettársak nem törvényes örökösei egymásnak. Sokan csak a hagyatéki eljárás során döbbennek rá, hogy párjuk vagyonából semmi sem illeti meg őket a végrendelet hiányában.

Jól jön a vagyonjogi szerződés, a végrendelet

Azoknak az élettársaknak, akik a párjuk halála vagy egy esetleges szétválás esetére szeretnék elkerülni a kellemetlen meglepetéseket, érdemes közjegyző vagy ügyvéd előtt élettársi vagyonjogi szerződést kötniük. Ebben saját maguk tudják szabályozni mindazt, amit a törvény nem vagy eltérően határoz meg. Az élettársi vagyonjogi szerződésben a tetszésük szerint rendezhetik a vagyoni viszonyaikat, elkerülve azt, hogy adott esetben egy hosszas per során kelljen bizonyítaniuk, mi az övék és mi nem.

A másik kézenfekvő megoldás, ha az élettársak végrendeletben gondoskodnak egymásról haláluk esetén. Ilyenkor is célszerű közjegyzőhöz vagy ügyvédhez fordulni, mivel így az okirat bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába, így garantált, hogy a hagyatéki eljárás során előkerül. A végrendeletben azt is be lehet biztosítani, hogy az élettárs a közös otthonban maradhasson még akkor is, ha az kizárólag az elhunyt tulajdonában állt.

Eltérően a házaspároktól, akiknek frigyét csak bíróság bonthatja fel, az élettársi kapcsolat automatikusan megszűnik, ha az élettársak szétválnak. Ilyenkor közjegyző előtt egyezségi eljárást indíthatnak, azaz hivatalosan, véglegesen, per nélkül megegyezhetnek például a vagyon felosztásáról. Az így létrejövő egyezséggel végleg tiszta helyzetet teremthetnek egymás között, és elkerülhetik a később felmerülő jogvitákat, mivel a közjegyző által jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú.