Így segíti az állatokat a divattervező – megjelent Daubner Anna legújabb kollekciója

HVG BrandLab: Először terveztél ruhakollekciót mobiltelefonon. Mik voltak az előnyei, illetve hátrányai?

Daubner Anna: Alapvetően egy, a laptopomra rákötött rajzpadon szoktam mintát tervezni, aminek az a hátránya, hogy csak a képernyőn látom, mit rajzolok, a rajzpadon nem. A Samsunggal közös együttműködésben egy Galaxy S21 Ultra 5G mobiltelefonon egy kis tollal, az S Pennel dolgoztam, ami könnyebbséget jelentett a számomra. A kollekció tervei vektorosan készültek, vagyis azonnal át tudom küldeni a laptopomra, ahol utólag is meg tudom változtatni a különböző vonalakat, azok formáját és színeit. Kényelmesebb volt így dolgozni.

H.B.: Mennyi idő alatt készültél el a tervezéssel, ez milyen hosszú volt a papír alapúhoz viszonyítva?

D. A.: Az együttműködés kéthónapos volt, ezért nagyon szűk határidőket szabtam ki magamnak, hogy biztos ne csússzak meg. Gyorsabban készültem el, mint amúgy, de az is számított, hogy itt kevesebb, öt öltözéket kellett létrehozni, mint a hagyományos kollekcióimban.

H.B.: Milyen darabok találhatók a kollekcióban? Milyen anyagokkal dolgoztál?

D. A.: A kiindulópont az volt, hogy egy mintát kellett terveznem, ami összefogja az egész kollekciót. Ennek az egy mintának különböző, nagyon nyárias ruhái jelennek meg a kollekcióban, ezen kívül pedig vannak olyan, tüllből készült darabok is, amiket amúgy sosem volt időm megcsinálni, ezért nagyon hálás vagyok, hogy most lehetőségem nyílt rá. A kollekció több, printelt darabját is meg lehet vásárolni, ezeknek ráadásul az a különlegessége, hogy száz százalék viszkózból készültek, én pedig eddig mindig poliészterrel dolgoztam. A természetes anyagok nyomása nemcsak nehezebb, de sokkal drágább is. Mivel sajnos nem nagyon csinálnak ilyet itthon, külföldön, egy Comói-tó melletti helyről szereztem be az anyagot.

H.B.: Vonzana ez az irány, szívesen dolgoznál természetesebb anyagokkal?

D. A.: Igen. Az az ötletem, hogy innentől kezdve lesz a kollekciómnak egy olyan része, melynek darabjai természetes anyagokból készülnek. Mivel ezeknek az anyagoknak a beszerzése drágább, mint a szintetikus anyagoké, így a ruhák ára is drágább lesz valamivel. Persze emellett ugyanúgy megtalálhatók majd a kollekciókon belül az olcsóbb, szintetikus anyagokból készült darabok is. Erre a koncepcióra már láttam példát külföldi, nagy márkáknál, és működött. Nem úgy kell elképzelni, hogy pont ugyanaz a darab elkészül így is, meg úgy is, különböző ruhákról van szó.

H.B.: Hogyan jött az ötlet, hogy állatos minták szerepeljenek a ruhákon?

D. A.: Közösen találtuk ki a Samsunggal a tematikát, ahogy a támogatott állatvédő szervezetet, a Hortobágyi Madárpark – Madárkórházat is. Ezután született az az ötletem, hogy az egyik póló minden egyes eladása után ezer forint a szervezetnek menjen, ezen felül a Samsung pedig még egymillió forinttal támogatja a munkájukat.

H.B.: Milyen állatok és motívumok kerültek végül a kollekcióba?

D. A.: Az egyik a hiúz, ami azért került be, mert nagyon kevés él belőlük Magyarországon, míg a csillogó boglárkára azért esett a választásunk, mert – bár valószínűleg találkoztak már vele – sokan nem ismerik ezt a lepkefélét. A mogyorós pelének pedig azért lett helye, mert meglehetősen közel tud állni az emberekhez. Könnyebben a szívükhöz nő, mint mondjuk egy szitakötő.

H.B.: Tőled amúgy sem állnak távol az állatfigurás darabok – ahogy felidézem a munkáidat.

D. A.: Egyáltalán nem. Olyan ruhákat tudtam készíteni ebben a kollekcióban, amik nagyon Anna Daubneresek. Fontos volt számomra, hogy a vásárlóim vagy az Instagram-követőim ne reklámot lássanak ebben az egészben, hanem egy kollekciót.

H.B.: Hogyan lehet odafigyelni a ruhák szabásánál és kivitelezésénél a fenntarthatóságra, te mennyire figyelsz erre oda?

D. A.: Az alapanyagot itthon veszem meg, de nem Magyarországon gyártják őket. Próbálok olyat vásárolni, amit Európában, például Franciaországban vagy Olaszországban gyártanak, de van, ami csak keleti országokból beszerezhető. Viszont innentől kezdve minden itthon készül el, itt printelik meg ezeket az anyagokat, és a gyártás teljes fázisa is itt történik, olyan varrónők munkájával, akiknek a megélhetését biztosítják ezzel. Nagyon kevés anyagot dobunk ki szerencsére, a hajgumijainkat például kifejezetten maradék anyagokból készítjük. Emellett sok mindent előrendelésre gyártok, és bizony, várni kell akár két hetet is a ruhákra, viszont nincsen felhalmozott készletem, amivel esetleg nem tudok mit csinálni később.

H.B.: Van olyan tervező itthon, aki nagyon élen jár a fenntarthatóságban, és példaként tekintesz rá?

D. A.: Azt tapasztalom, hogy egyre többen és tudatosabban figyelnek oda a fenntarthatóságra, például újrahasznosított poliészterből készítenek fürdőruhákat. Vagyis nemcsak egy-egy tervező figyel erre oda, hanem van egy ilyen tendencia, ami nagyon jó.

H.B.: Szerinted merre tart a divat és a ruhatervezés fenntarthatóság és környezettudatosság szempontjából? Mennyire vagyunk lemaradva külföldhöz képest?

D. A.: A legnagyobb problémát alapvetően az alapanyagbeszerzés jelenti itthon, illetve az is nagy nehézség, hogy egy hely van, ahol természetes anyagokra tudunk mintát nyomni. Inkább az iparág és a beszerzőhelyek vannak lemaradva, nem a tervezők. Mindenki nagyon gyorsan és ügyesen reagál ezekre a változásokra, inkább a technológia nehezíti meg a helyzetünket. Nem lehet venni például újrahasznosított poliésztert, ha arra akarsz nyomni, azt biztos, hogy csak külföldről tudod beszerezni.

H.B.: Hogyan tudtad összeilleszteni a márka arculatával az új darabokat, mennyire volt megkötve a kezed az együttműködés során?

D. A.: Egyáltalán nem volt megkötve a kezem, és emiatt, na meg amiatt is, hogy engem választott a Samsung, nagyon szerencsésnek érzem magam. Bár ki kellett írnom bizonyos helyeken, hogy szponzoráció, egyáltalán nem éreztem annak. Semmiféle nyomást nem helyeztek rám, ahogy a kollekcióba sem szóltak bele, ami elég jó érzés. Mindketten elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

H.B.: A gyártásnál is voltak egyedi megoldások?

D. A.: Egyrészt először terveztem férfi darabokat, amúgy is régóta kérik, hogy készítsek uniszex dolgokat. Ez számomra is jó élmény volt, mert kimozdított a komfortzónámból, kíváncsi vagyok, mi lesz az eredménye. A gyártásban a már említett viszkóz anyag használata jelentett újdonságot számomra, ez nagy kihívás volt. Ebből is sokat tanultam, szintén komforton kívüli élmény volt, de nagyon fontosnak tartom, hogy találkozzunk ilyen új helyzetekkel, akár a magánéletünk, akár a szakmánk során.

H.B.: A mélypontokból is ki tudja rángatni az embert egy-egy ilyen újdonság talán. Neked voltak mélypontjaid vagy kiégésközeli állapotod a karriered során?

D. A.: Én ezt nem kiégésközeli állapotnak hívnám, hét év alatt nem is feltétlenül történik ilyen. Imádom, amit csinálok, mindig is ezzel akartam foglalkozni, ebből a szempontból egy álomban élek, amiben a hobbim a munkám. Lehet, hogy húsz-harminc év után majd jön egy ’elfáradás’, de ettől nagyon távol vagyok egyelőre. Minden nap szívesen járok be dolgozni, még hétfőnként is. Dolgoztam beosztottként külföldön, összehasonlíthatatlan, milyen érzés felkelni reggel és bemenni így, és milyen volt úgy. Az viszont nagyon le tud lombozni, ha nem sikerülnek dolgok, illetve nehézséget jelent az is, hogy fontos a jelenlétem a cégben, nagyon sok múlik rajtam. Ez nyilván nem kis nyomás, amiben olykor elfáradsz.

H.B.: Elképzelhető, hogy a jövőben is mobilon tervezd a ruháidat?

D. A.: Nagy részét gondolkodás nélkül, viszont a rajzolás bizonyos fázisai egyszerűen könnyebben mennek papíron. Ami viszont a papíron nem megy, csak az S Pennel, az a rétegzés. Ha van egy ruha például, akkor arra egy következő réteget, mondjuk egy kabátot, könnyen rá tudok rakni a mobiltelefonon és egyben látom, hogy néz ki.

H.B.: Ha három szóval kellene jellemezned, milyen egy Anna Daubner-ruha?

D. A.: Vidám, látványos és kényelmes.

H.B.: Mi a következő projekted?

D. A.: Nemsokára elkezdem készíteni a téli kollekciót, amiben újdonságot jelent, hogy megmarad a természetes anyagok jelenléte, illetve több lesz a print. Ezek mind saját készítésűek, ami azért fontos, mert szerintem ettől tud egy márka egyedi maradni, és biztos nem jön szembe hasonló darab az utcán.