Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Hiába hangoztatja az amerikai kormányzat, hogy szigorú szankciókat alkalmaz Iránnal szemben, a valóságban az ország olajipara történelmi magasságokba emelkedett – írja Javier Blas, a Bloomberg elemzője. Az elmúlt hetek amerikai–izraeli légicsapásai ellenére is szinte sértetlenül működő energiaágazat mára ismét Irán gazdaságának fő bevételi forrása lett, amely 2024-ben 46 éves termelési rekordot döntött.
Blas szerint egyre inkább „csak papíron léteznek” az Irán olajipara ellen hozott amerikai szankciók. Donald Trump a Fox Newsnak úgy nyilatkozott: ha Irán „békés” marad, akár fel is oldaná a szankciókat. A valóságban az iráni olajkitermelés 2024-ben napi 5,1 millió hordó körül járt, ennél több utoljára 1978-ban volt. Az amerikai gazdasági lap szerint az első hat hónap adatai alapján 2025-ben további növekedés várható a kitermelésben.
A véleménycikk kiemeli: Irán már nemcsak nyersolajban, hanem propánban, butánban és más földgázfolyadékokban is jelentős exportőr. Csak propánból 3,6 milliárd dollárnyi bevétele származott 2024-ben. Az iráni kőolaj- és gázkondenzátum a Bloomberg szerint ma már nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai eszköz is.
A szerző szerint az áttörést Kína hozta meg, amely mára Irán olajexportjának 90 százalékát veszi fel. Ugyanis Peking saját, az amerikai szankciókat kikerülő logisztikai láncot épített ki, amely független a dolláralapú pénzügyi rendszertől. A Biden-adminisztráció pedig – a magas globális olajáraktól tartva és az Oroszország ellen hozott szankciók miatt – gyakorlatilag szemet huny e rendszer felett.
A két hétig tartó izraeli–iráni háború még az amerikai részvétel mellett sem hozott érdemi változást: a támadások ugyan elértek néhány olajlétesítményt, de a károkat hamar helyre tudták állítani – írja Blas, aki szerint a Fehér Ház valójában a háttérben beavatkozott a folyamatokba, hogy az iráni energiaszektor ne szenvedjen súlyosabb károkat, így az amerikai részről hangoztatott „maximális nyomásgyakorlás” egyre inkább csak üres fenyegetésnek tűnik – írja az elemző.
