A klasszikus, a tökéletes alternatíva és a meglepő választás: húsvéti sonkákat teszteltünk

A szívsonka – Szabolcs

Nem mondanám, hogy maga vagyok a megtestesült hagyománykövetés, de a húsvétot el sem tudnám képzelni a sonka, főtt tojás, torma szentháromsága nélkül. A tojásnak – minden elképzelhető formájában – nagy rajongója vagyok, sonkát és tormát azonban szinte kizárólag ilyenkor fogyasztok. A torma számomra elválaszthatatlanul hozzáforrt a sonkához, utóbbit pedig csak a családi összejövetelek alkalmával eszem, vagyis olyankor, amikor elém teszik. Ennek legfőbb oka, hogy mindig is egyfajta konyhai varázslatként tekintettem rá, aminek elkészítése a szerencsés beavatottak kiváltsága, és amivel én jobb, ha nem is próbálkozom.

A szükség és a szerkesztőségi sonkateszt viszont nagy úr, így életem első sonkafőzése után büszkén jelentem, a főtt tojások mellett immár a (húsvéti) sonkának is felkent szakértője lettem. Legalábbis a Lidl Nagyhegyes/dorogi füstölt szívsonkáját még én sem tudtam elrontani. Semmit nem kell vele csinálni azon túl, hogy közepes lángon feltesszük főni úgy, hogy a víz ellepje, majd amikor kellően megpuhult, levesszük a tűzről. Nekem az egykilós kiszereléshez egy szűk óra bőven elég volt. Ha ezután hagyjuk a saját levében kihűlni, akkor valamennyi só még kiázik belőle, és – ez nyilvánvalóan szubjektív, de – számomra így lett pont tökéletes.

Gyanítom persze, hogy a hibátlan végeredményhez a minőségi alapanyag nagyban hozzájárult. A szívsonka nem csupán a sertés egyik legértékesebb része, de jelen esetben 100 g késztermék 130 g sertéshús felhasználásával készült. Mint megtudtam, ez a nyers hús feldolgozásából (például füstölés, sózás, szárítás) adódik: ilyenkor a hús víztartalmának jelentős része elpárolog, a hús tömege csökken, a beltartalma sűrűsödik. Némi meglepetésemre egyébként a főzés során ezzel épp ellentétes folyamat zajlott: a sonkám végül jó másfélszeresére duzzadt a vákuumcsomaglásból kivett méretéhez képest. Az igénybe vett telefonos segítség során azonban megnyugtattak, hogy ez normális, sőt a jó állagra és az adalékanyagoktól mentes, valóban magas hústartalomra utal.

Elmaradhatatlan hozzávalóként az én választásom a Hazánk kincsei tejszínes tormára esett. Úgy voltam vele, hogy a sonkafőzés mellett ilyen téren is kísérletezésbe kezdek, mivel korábban kizárólag a klasszikus reszelt tormákkal próbálkoztam. Hiba volt. A tejszín ugyanis tökéletesen harmonizál a tormával, és előzetes félelmeim ellenére a torma megszokott, markáns ízvilágát sem csorbítja. Kitűnő választás azoknak, akik szeretik a csípőset, és hozzám hasonlóan értékelik, ha nemcsak kenhetnek, de akár tunkolhatnak is. A fent említett szívsonka omlósságával, füstösségével és a friss, puha kalács édeskés ízével kiegészítve szerintem telitalálat, nálam feltette az i-re a pontot.

A pulykasonka – Viktor

A csapat kevésbé gasztrotudatos részéhez tartozom. Nekem már a sonka megfőzése is kaland. Szóval ez történt velem és a Gallicoop kötözött pulykasonkájával.

A Lidl útmutatójával és a komplett rokonság tanácsarzenáljának bevonásával álltam neki az elkészítésnek. Spoiler: előzetes feltételezéseimmel ellentétben mindez könnyű és gyors volt. Bár a pulyka 1,3 kilogramm körül mérlegelt, nem volt szükség a klasszikus kilónkénti egy óra főzési időre. A víz ellepte, fűszert nem tettem a fazékba, és körülbelül 40 perc alatt meg is voltam vele. A húsvilla kényelmesen csusszant a combba, nekem ezután pedig már csak arra kellett figyelnem, hogy a háló ne dermedjen rá a rózsaszín húsvéti pulykára. Még langyos volt, amikor levettem róla, majd szépen felszeleteltem, és mindenkit az asztal köré csábítottam, hogy tekintsék meg életem első sonkáját.

Szeretem a pulykahúst mindenféle győzködés nélkül is, de valahogy sosem ezt kerestem. Pedig kifejezetten jó alternatíva húsvétkor is. A pulyka nem olyan markáns ízű, ízvilágú hús, mint a disznó, ami nekem most különösen jólesett. Sőt, kevésbé allergizál, mint más, és kevésbé zsíros, mint más vörös húsok. Hab a tortán, hogy ásványi anyagokban is gazdag: cink, vas, kalcium, de még magnézium is van benne, továbbá B₁– és B₁₂-vitamin.

De vissza az asztalhoz: a hús puha, kevésbé omlós, számomra tökéletesen sós (lett), de itt fontos megjegyeznem, hogy nem eszem kifejezetten sósan. Kaptunk még a Lidltől frissen sütött kalácsot és Hazánk Kincsei tormákat. Utóbbiból normál, erős és tejszínes verziót. Mivel én tormából a klasszikusokat kedvelem, ezért erre a pulykás útra az erőset választottam. A torma állaga kicsit szószosabb, de rendben kenhető. Én a kalácsra és a sonkára is szoktam tenni egy kicsit: a torma olyan volt, amilyenre egy erős tormától vágytam: NAGYON ERŐS. Ezért, ha valaki kicsit több gyengédségre vágyik, inkább a normált keresse. Apropó, kalács. Klasszikus fonott kalács volt, azzal a mélyről jövő melegséggel, amit nehéz szavakba önteni, és amit csak a kalácsban érez az ember, amikor megkóstolja.

Összességében: a három főszereplő nagyon jól kiegészítette egymást, semmilyen hiányérzetem nem volt az előrehozott húsvéti Lidl-menümmel kapcsolatban. Ráadásul kipróbálhattam valami teljesen újat – amiről még azt is megtudtam, hogy egészséges(ebb), mint a megszokott.

A tarja – Annamária

Ha az ünnepi étkezések közül a karácsony a vacsora, akkor a húsvét egyértelműen a reggeli – még a hagyományok szerint is. A BrandLaben belül – közmegegyezés alapján – én vagyok a legrutinosabb a konyhában, de valamiért a húsvéti sonka főzése eddig még kimaradt a repertoárból. Az elmúlt években mindig a családdal töltöttük az ünnepet, így volt, aki megfőzze helyettem, idén viszont itthon leszünk a húsvéti hétvégén, így kapóra is jött ez az ünnepre hangoló teszt: elkészítettem életem első sonkáját.

A teszttermékek közül a Lidl saját márkás Pikok Pure füstölt sertéstarjája jutott nekem. Bevallom, először kicsit furcsálltam is, hogy milyen húsvéti sonka lesz ebből a húsból, de aztán nagyon pozitívan csalódtam. És hogy miért? Egyszerűen azért, mert a tarja sokkal szaftosabb, zsírosabb hús, mint a sertéscomb, így maga a kész sonka sem lesz olyan száraz – így azok, akik éppen azért nem kedvelik ezt a húsvéti fogást, mert túlzottan száraznak ítélik, bátran választhatják ezt a kissé rendhagyó alapanyagot. A hús megfőzve éppen jól volt sós és éppen eléggé volt füstös – sőt, minden egyéb adalékanyagtól mentes is, ahogy a Pikok Pure minden más terméke is. Kifejezetten klasszikus íze volt, semmi flanc vagy sallang, ezért akik erre vágynak, bátran válogassanak ebből a termékcsaládból.

A sonkához háromféle tormát kóstoltunk meg itthon a Hazánk Kincsei termékek közül: egy erős reszelt tormát 55%-os tormatartalommal, majd egy 40%-ost, illetve egy szintén 40%-os tormatartalmú tejszínes tormát. Aki kedveli az intenzív, erős tormaízt, az mindenképpen a legerősebb változatot próbálja ki, hiszen hozza, amit kell: kis adagban is csíp, egészen a fejtetőig! Meglepetésünkre a második legerősebb helyre a tejszínes torma került, míg a legkevésbé markáns a sima reszelt torma lett, mégis ez utóbbi került szubjektív listánk élére. Nem túl tolakodó, nem túl száraz, a sonkával kifejezetten jó ízharmóniát alkot. Azért is kedvelem jobban a kevésbé erős tormát, mert a húsvéti asztalról az újhagyma és a hónapos retek sem hiányozhatnak, viszont mindkét friss zöldség is csíp valamennyire, így ha ehhez még egy nagyon erős tormát fogyasztanék, az azért már tényleg túlzás lenne. A tormát ezenkívül még a tojáskrémbe szoktam felhasználni, amit szintén készítek idén is, és ehhez a legerősebb tormát fogom majd használni.

A kalácsok közül számomra a klasszikus fonott kalács a befutó, és a két tesztelt termék közül is ez ízlett jobban, szépen kiegészítette a sonka sósságát és a torma csípősségét nagyon enyhe édességével. Ez akár frissen, akár kicsit pirítva is príma fogás. Azoknak, akik inkább az édes reggelik rajongói, szuper választás a kakaós-vaníliakrémes kalács, egy jó kávéval vagy akár egy kis vajjal a tetején.

A tartalom a Lidl Magyarország megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.