A sok fényűző, különleges és dögös autó tesztelése lassan elveszi az eszem. Már egyre nehezebben látom meg az értéket egy autóban. Alapvetően minden autó jó, ritka a rossz. Aztán vannak a szépek, a gyorsak, a szexisek, a nagyok, az izmosak, a hangosak, a takarékosak, a drágák, az exkluzívak, a megfizethetetlenek. A sok tulajdonság között elveszik a jó autó fogalma. Ezért örültem, hogy egy hosszú tesztre vihettem a Chevrolet Captivát. Róla korábban is tudtam, hogy jó autó, de kellett 8 nap Erdélyben, hogy ezt be is bizonyítsa. Mit jelent nekem az, hogy egy autó jó?

Képek a galériában. Kattintson a fotóra

am

1. Legyen nagy: a Captiva tesztelt változata hétszemélyes volt, így nem jelentett akadályt, ha a bő családot kellett mozgatni. Körbejárva az autót nem tűnik monstrumnak, lekerekítései összhangban vannak, formájáról nem a koreai mivolta ugrik be.

2. Legyen elegáns: a Captiva szép autó, arca vidám, oldalról dinamikus, és hátsóját sem rontották el. Belseje egyszerű, a vörös bőr oldja a koreai-amerikai egyhangúságot, a sportos hatást idéző szénszálas utánzatok fölöslegesek, az ezüstszínű műanyag betétek kopognak. A műszerórák megújultak, keveredik a múlt és a jelen, a jövő még messze van, talán majd az Orlando (2011-ben érkezik az egyterű, utána újul meg a Captiva) műszerfala izgalmasabb lesz. A korábban sokat bírált bajuszkapcsolók helyét tömzsi, modern kis karok váltották fel, gumi szoknyácskával.

3. Legyen praktikus: a Captiva üléssorait ledöntve teherautós rakteret kapunk, a kalaptartóig mérve ez 930 litert jelent (a teljes űrtérfogatot tekintve 1581 liter a maximum), alaphelyzetben 465 literes, hét üléssel 85 literes a csomagtartó. Persze a padló alatti üregekbe is lehet ezt-azt elrejteni. Két literes Ciuc sör és egy 1,5 literes Murfatlar Cabernet Sauvignon (Boti barátom szerint lőre) simán befér a kerékemelő mellé. A hátsó ablak külön is nyitható. A tolatásban tolatókamera segít, képe nappal és éjjel is jól tátható. Elöl is ráférne egy pár szenzor, nem látjuk az autó orrát. A nagy kerekek miatt a Captiva fordulóköre különösen nagy, nehéz vele forgolódni a bevásárlóközpontok parkolójában. Országúton sem ajánlott visszafordulni vele, inkább kerestem mindig egy bekötőutat, vagy lementem az útról, hogy megforduljak. Kormánya pontatlan, lágy, alig ad visszajelzést, úgy mozog az autó, mint egy nagy hajó.

4. Legyen kényelmes: a Captiva süppedős ülései 10-14 órás úton sem veszik igénybe a sofőr fenekét és a hátát. A vezetőülés részben elektromosan állítható, a gerinctámasz sokat nem ér. A klíma automatikus, tekerni kell a forgókapcsolóját, a navi kijelzőjén látjuk is a beállításokat. A rádiónak külön egysége van, maradt a régi, a Chevykben és a Cadillacekben megszokott zöld színű kijelzős, 16 memóriás kütyü, rádiótext nélkül.

am

5. Legyen fejlett: a Captiva összkerékhajtása intelligens, csak akkor avatkozik be, ha valamelyik tengelyen csúszást érzékel az elektronika. Xenon fényszóró ugyan nem rendelhető hozzá, ez marad az Opel Antara kiváltsága, de a projektoros első lámpái utat vágnak a sötét havasi éjszakában, sokszor ködlámpával támogatva, hisz hemzsegtek alattunk a kátyúk. USB-t, DivX-et és iPodot is olvas a navigációval egybeöntött fedélzeti információs és szórakoztató, hat CD-s rendszer. A DivX-et pendrive-ról olvasta be. Navigációja pocsék, Ártánd után megszűnt Európa, de a hazai útviszonyokban sem 100 százalékosan biztos. Viszont van magasságjelzője, így tudtam, hogy a Hargitán 1360 méterig másztunk fel, a Fogarasi-havasokban 2100 méterig (Bâlea tó, a Negoiu és a Moldoveanu 2500 méter fölötti csúcsai között) is eljutottunk.

am

6. Legyen strapabíró: a Captiva olyan hegyeket mászott meg, olyan útvesztőkön jutott át, hogy közben végig a torkomban dobogott a szívem. Hargita-fürdőre az utat Piricskéről (Csicsói Hargita) három óra alatt tettük meg (5-6 kilométer az egész). Számtalanszor kiszálltunk, odébb dobáltuk a hegyes szikladarabokat, az útra dőlt vaskos faágakat. Több ízben úgy éreztem, fel kell adnom a küzdelmet és szégyenszemre tolatva térek vissza a piricskei weekend házak közé. Aztán elrobogott mellettünk egy átépített tető nélküli IMZ-dzsip (IMS Aro M461) három részeggel a fedélzeten. Hegyen, völgyön, mindenen át – kiabálta a hátsó traktuson álló fickó, kezében egy viszkisüveggel. Ha nekik sikerült, felmegyek én is – határoztam el.
A nagyapám szécsenyi hétvégi házához vezető köves utat is elmosta a sok eső, oda sem tudtam volna eljutni egyszerű személyautóval. Nem is beszélve a Hargita és Brassó megye határában tátongó kátyútengerről, ott még a Daciák is elvéreztek, a Skoda Octaviák visszafordultak és hosszabb, de jobb utat választottak. A Chevrolet Captiva hasmagassága nem egetrengető, csupán 197 milliméter, ezért féltem sokszor, hogy odaverem az alját vagy fennakadok egy nagy kövön. Szerencsére csak a sorsot kísértettem, de az autót nem sértettem meg. Még a 18-as kerekek és a sportos gumik sem sodortak veszélybe. Sárban ritkán közlekedtünk, a vízátfolyások sem voltak veszélyesek. Dicsérni akartam a Michelin gumikat, de aztán rájöttem, hogy Dunlopok is vannak a kocsin. Elöl Michelin Latitude Tour HP, hátul Dunlop SP Sport 270 papucsokon gördült a Captiva, szerencsére azonos méretben: 235/55 R18. Futóműve strapabíró, a fekvőrendőröket, úthibákat lefitymálja, annyira lágyan ringatózik, hogy még a Csepel Művek legrosszabb, útnak nem is nevezhető felületein is kellemesen halad. Az erdélyi aknamezőn a hátul utazók már nem dicsérték annyira a komfortot, igaz nem a Captivát, hanem az útfenntartókat szidták.

7. Legyen megbízható: a Captivát nem szűzen vettem át, közel 20 ezer kilométert futott már előttem. Velünk újabb 2500 tett meg, hibátlanul.

8. Legyen takarékos: a Captiva nem egy étvágytalan jószág, a korábbi tesztet 10 liter körüli átlagfogyasztással zárta. Ezúttal hosszabb távon tettük próbára étvágyát, erőltetett menetben terepen, autópályán egyaránt használva, klímával, rettenetes sok csomaggal, 3-5 személlyel 8,4 literes átlagfogyasztást mértünk 100 kilométerenként. Motorja csak Euro 4-es, így a környezetvédelmi elvárásoknak nem felel meg maradéktalanul, de kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint az előző változat.

am

9. Legyen erős: a Captiva autópályán könnyedén tartja a 130-as tempót, de akár 170-nel is képes haladni. Nagy emelkedőkön sem ijed meg a belső sávtól, soha nem kellett lehúzódnom, csak azért mert zavartam másokat a haladásban. Az automatikus váltó végzi a dolgát, sokszor nem abba a sebességfokozatba kapcsol, mint amibe én szívem szerint tenném, de sebaj. Ha megpróbáltam kézi kapcsolással átvenni fölötte az irányítást, többnyire felülbírált. A Transzfogarasi út szerpentinjein fékezés és gázadás nélkül jöttem le, kettest és hármast kapcsolgatva. A 150 lóerő terepen bőven elég, 30 fokos füves emelkedőn komolyan le kell nyomni a gázpedált, hogy az 1,85 tonnás behemót megmozduljon. A Captiva dízelmotorja hangosan kerepel alapjáraton, menet közben nem zavaró.

10. Legyen megfizethető: a Captiva már 6,2 millió forinttól elérhető, a tesztelt változat listaára 9,5 millió forint, de kedvezményesen 9 millióért is elvihető. Ez sok, de ezért a pénzért egy összkerékhajtású, modern, megbízható, hétszemélyes, kényelmes és nagy autót kapunk. A Chevrolet/Daewoo márka nem túl becses nálunk, de például Romániában sokkal több Captivát látni és kevesebb X5-öst, Q7-est vagy ML-Mercit. És nem azért mert szegényebbek, hanem mert ésszerűbben döntenek. A luxus terepjárók nem tudnak többet, de 10 millióval drágábbak.

11. Legyen biztonságos: a Captivában hat légzsák védi az utasokat, a menetstabilizáló is szériatartozék. Az első ülésekben elektronika jelzi a biztonsági övek bekapcsolt állapotát, annak hiányában hangjelzés figyelmeztet. A terepezés biztonságát lejtmenetvezérlő segíti.

Biró Csongor

További képek a galériában

am