Rákosi monogramos Csepeltől a szuperritka Pannonia sportmotorig - Dörgicsén jártunk

Kaáli Nagy Géza neve sokaknak az általa alapított Kaáli Intézet kapcsán lehet ismerős, a világhírű professzor nevéhez fűződő lombikbébi programnak, a meddőségi kezeléseknek több mint 30 ezer gyermek születését köszönhetjük.

Azt viszont már kevesebben tudják, hogy az idén nyáron Pro Urbe Budapest díjat kapott Kaáli professzor világéletében hatalmas autó-motor rajongó volt, és a hosszú évtizedek alatt összegyűjtött kettő- és négykerekű kincseit egy ideje bárki megtekintheti a dörgicsei, illetve orosházi múzeumaiban.

Az előzetes bejelentkezéssel látogatható dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeumban nemrégiben maga az alapító, a 78 éves korában remek egészségnek örvendő Kaáli professzor vezetett körbe bennünket. A több milliárd forintból létrehozott létesítményben 130 jármű található, melyek közül elsőként a motorok közül szemezgetünk – az autókkal külön cikkben fogunk foglalkozni.

Itt található a világ legnagyobb magyar gyártmányú motorokat felvonultató gyűjteménye, melyben többek közt Méray, Csepel, Mátra, Tünde, Panni, Berva és Danuvia motorkerékpárok sorakoznak egymás mellett, a komplett Pannónia termékkínálatról nem is beszélve.

A gyűjtemény egyik különlegessége az az 1951-es évjáratú Csepel 250, melyet Rákosi Mátyás monogramja ékesít. "A monogram pontosan oda került, ahova leginkább való!" - jegyezte meg mosolyogva a professzor, akitől megtudtuk, hogy a motor 9760 forintba került akkor, amikor egy munkás havonta mindössze 400 forintot vitt haza.

A komor fekete Csepellel ékes kontrasztot alkot két krómba mártott szuperritka magyar sportmotor. Az 1962-ben gyártott Danuvia DMC 125 mindössze 92 kilogrammot nyom a mérlegen, 123,6 köbcentis motorja mintegy 11-12 lóerős teljesítményű. Összesen körülbelül 100 ilyen motor készült, a szakszerűen felújított példány értéke felbecsülhetetlen.

Hasonló ritkaság a szintén 1962-es évjáratú Pannonia MC62, mely 110 kilogrammos motokrossz járgányt egy 22 lóerős teljesítményű 247 köbcentiméteres motor mozgatja.

A Pannoniák gyártása 1975-ben ért véget, a történet szomorú végéről sok mindent elárul ez a múzeum falán látható felvétel:

Az 1973-ban debütált Pannonia P12 volt a Csepeli Motorkerékpárgyár utolsó egyhengeres típusa. A 110 km/h végsebességre képes 16,5 lóerős motor kiállított példánya a gyártás legvégén, 1975-ben látta meg a napvilágot.

A kiállítótérben egy 1959-es Tünde is megtekinthető. A Berva és a Panni nagyobb, szép vonalú testvére mindössze két évig volt gyártásban és alig 2500 darab látta meg belőle a napvilágot.

A nemzetközi felhozatal egyik legöregebb példánya ez az Indian PowerPlus, mely idén ünnepelte a 103. születésnapját. Az amerikai veteránban egy négyütemű V2-es motor található, melynek 15 lóereje 90 km/h végsebességet biztosít.

Igazi különlegesség ez az 1936-os BSA Empire Star, melyhez hasonló motorral a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert egykoron körbemotorozta fél Európát.

A fenti Csepel 250-hez hasonlóan 1951-es évjáratú ez a BMW R51/3, mely NSZK gyártmányt 494 köbcentiméteres és 24 lóerős kéthengeres négyütemű motorral szerelték.

A Bad Homburgban székelő Horex 1923 és 1960 között gyártott motorokat, ez a 22 lóerős 399 köbcentiméteres erőforrással szerelt Regina 1956-ban készült.

Ez a parányi japán motor 1973-ban hagyta el a gyártósort. Az 5 colos kerekeken gördülő Honda Monkeyban egy 49 köbcentiméteres négyütemű motor található, melynek 3 lóereje 50 km/h-es végsebesség eléréséhez segíti az 58 kilogrammos motort.

A Harley-Davidson FXRS Low Rider érdekessége, hogy 1987 óta a professzor tulajdonát képezi és azóta alig több mint 1500 kilométert tettek meg vele. A kilométeróra viszont többet mutat, mert az USA-ból történt behozatalkor előretekerték.

 

1989-ben mindhárom gyermekét maga elé-mögé ültette a motoron a professzor, mely felvételt tavaly megismételték.

Ugyancsak nagyon kevés kilométer van ebben az 1975-ös Honda GL1000 Gold Wingben, mely 999 köbcentiméteres és 80 lóerős motor végsebessége eléri a 200 km/h-t.

A legtöbb motor 100 százalékosan fel lett újítva, de akadnak olyan példányok, melyek eredeti állapotukban is olyan kiváló egészségnek örvendenek, hogy nem szorulnak restaurálásra. Ilyen ez a patinás Moto Guzzi is, mely eredeti állapotában nagyobb értéket képvisel, mintha felújítanák:

A múzeum falát megannyi régi fotó, személyes emlék díszíti, melyekről szívesen és hosszasan mesél a múzeum alapítója:

 

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.