Levágott csirkefejek, mikroszkóp alatt pusztuló sejtek és arctalan női testek: Varga Emma Vox Victimæ című fotókönyve egyszerre gyomorszorító és esztétikailag lenyűgöző munka. Az alkotó az állati és a női test kisajátításának párhuzamait vizsgálja, és fő kérdése: kiknek van hangjuk egy olyan rendszerben, amely maga termeli újra az áldozatait?
Nők emelnek a magasba egy férfit Simon Zsuzsi új videómunkájában. A mozdulat egyszerre idézi fel az edzőtermek világát és a hétköznapi helyzeteket, amelyekben a nők érzelmi, mentális vagy fizikai terheket visznek egymás mellett. A Kisterem galériában látható Kitart. Felemel. Összetart. személyes történetekből, interjúkból és közös gyakorlatokból épül fel, miközben a testi erő és a női közösségek megtartó tapasztalatát vizsgálja.
Vágóhídi gépek festésétől Bernáth Aurél osztályán át az absztrakt expresszionizmusig vezetett Klimó Károly útja, aki kilencvenévesen is ugyanazzal a kíváncsisággal beszél a művészetről, mint pályakezdőként. A Herder-díjas festővel munkáról, szabadságról, Van Goghról, jazzről és a véletlen szerepéről beszélgettünk.
Huszonötezer üvegnegatív és több százezer arc a trianoni határokon innen és túlról. Bata Tímea kurátorral a Néprajzi Múzeum legújabb fotótörténeti szenzációjáról beszélgettünk: hogyan vált egy száz évvel ezelőtti kényszerű gyűjtőmunka szinte megrendítően éles élménnyé, és miért érdemes belenéznünk a régmúlt fotográfusainak vágatlan valóságába.
Pinczehelyi Sándor a magyar neoavantgárd második nemzedékének egyik meghatározó alakja, aki saját alkotói munkássága mellett tanárként, galériavezetőként, kulturális közéleti szereplőként is beírta magát az utóbbi hat évtized képzőművészetének történetébe. A középiskolás kora óta Pécsett élő és dolgozó Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjával közelgő 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk.
Camille Claudel neve évtizedekig egyet jelentett a tragikus sorsú múzsa képével, a tours-i Musée des Beaux-Arts legújabb vándorkiállítása azonban végre megadja neki és kortársainak a méltó helyet a művészettörténetben. Az Au temps de Camille Claudel című tárlat egy olyan tehetséges női generációt emel ki a feledés homályából, amelynek tagjai a századforduló Párizsában, a férfiak uralta akadémiai világ ellenszelében is képesek voltak maradandót alkotni.
Vajon az adat az új arany, vagy csak egy újabb díszítőelem a festővásznon? Barabási Albert-László a hálózatelmélet világhírű kutatójaként érkezett meg a Műcsarnokba, hogy tudományos grafikonjait nagyapja festőhengerével avassa művészetté a Dataizmus című kiállításon. Míg a látogatók a Twitter-álhírek neonfényű hálózataiban és a személyi számok aranyfüstös absztrakcióiban merülnek el, adódik a kézenfekvő kérdés: mennyiben számít kortárs képzőművészeti reflexiónak mindez, és hol ér véget a tudománynépszerűsítés, hogy átadja helyét az autonóm esztétikának?
Míg a hazai padlásokról a televíziós show-műsorok hatására sosem látott tömegben kerülnek elő a családi ereklyék, a műtárgypiacon már a nyersanyagéhség diktál: van, aki csak a napelemet látja az antik ezüstben. Mireisz Viktóriát 150 milliós fülbevalókról, a Zsolnay-büsztök reneszánszáról és az IKEA-polcokra költöző luxusról kérdeztük az Art & Antique Klasszikus és Kortárs Művészeti Vásáron.
Egy kasseli kiállítás tapasztalatából indult, és egy nairobi nyomornegyedben teljesedett ki a Wajukuu Art Collective jövőformáló munkája. A helyszíni találkozás során világossá vált, mit jelent valójában a társadalmi elkötelezettség, amikor a művészet kézzelfogható változást hoz egy közösség életében. Pócsik Andrea kultúrakutató személyes élménybeszámolója Afrikából.
A Műértő, majd A mű Power 50 listája minden évben sorrendbe állítja, kik a legbefolyásosabb szereplők a magyar képzőművészeti életben. Idén azonban – újragondolva az eddigi szempontokat – egyetlen rangsor helyett egy egész művészeti ökoszisztéma erőviszonyait igyekszünk bemutatni. A 2025-ös évet összefoglaló visszajelzésekből leolvasható, hogy a nehézségekkel és strukturális problémákkal küzdő intézményi rendszer továbbra is meghatározó, de a független kurátori kollektívák, a művészeti és hallgatói aktivizmus egyre nagyobb hatással van a szcéna működésére.
Miközben Magyarországon erős a fotográfia hagyománya, a kortárs fotóművészetnek továbbra sincs széles gyűjtőköre. A TOBE Gallery alapítói szerint a galériás munka ma már egyszerre művészeti küldetés és gazdasági túlélés – erről beszélgettünk velük.
Kucsora Márta festészete régóta jelen van a nemzetközi kiállítóterekben, de a svájci Zugban most olyan művésszel állít ki közösen, akinek neve a kortárs művészet egyik legismertebb brandje: Marina Abramovićcsal. Az After Attention című tárlat a performansz és a festészet találkozását vizsgálja – azt a pillanatot, amikor a cselekvés már elmúlt, és csak a nyoma marad. A magyar alkotóval a kiállításról, pályájának állomásairól és a műtermi munka performatív természetéről beszélgettünk.
Abu-Dzabitól a szaúdi Diríján és AlUlán át Doháig egy következetesen felépített kulturális híd rajzolódott ki a 2025–2026-os téli szezonban. Vásárok, biennálék és múzeumi gigaprojektek követték egymást, miközben a régió a pénz mellé saját narratívát is letett a globális művészeti szcéna asztalára. A történet csúcspontja az Art Basel katari debütálása – amely már nem egyszerű expanzió, hanem pozíciófoglalás.
A Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában március 8-ig látható Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat… című kiállítás a hidegháború kulturális diplomáciáját idézi fel. Egyúttal azt a törékeny állapotot vizsgálja, amelyben a művészi autonómia és a geopolitikai realitás találkozott, megteremtve egy ideiglenesen birtokolható szabadság lehetőségét. A tárlat középpontjában a Művészek Berlinben Program, azaz a DAAD Berliner Künstlerprogramm (BKP) áll – egy nyugat-berlini ösztöndíj, amely a vasfüggöny korszakában különleges kijáratot jelentett Kelet-Európa felől a nemzetközi művészeti térbe.
Alkotók és alkotások minden korláton, gátláson és ráción túl. A Capa Központ kiállítása egyszerre felkavaró és elementárisan izgalmas vizuális utazás a művészet peremvidékére: árvaházból induló önarcképmániás fotós, bőröndökbe varrt kubai sorsok és erotikus kollázsokból épített dohányzóeszközök mesélnek arról, hogy a „nyers művészet” nem stílus, hanem létállapot. A párizsi gyűjtő, Bruno Decharme kollekciójából válogatott anyag a művészet határait feszegeti, továbbá felteszi a kérdést: ki dönti el, mi számít érvényes képi megszólalásnak?
A műtárgypiac szereplői egy évvel ezelőtt még a túlélésért aggódtak, idén azonban már óvatos bizakodással tekintenek előre. Az ArtTactic friss felmérése szerint a globális piac visszaesése megállt, és sokan forgalombővülést várnak 2026-ban – csakhogy a növekedés nem lesz általános. A vásárlók megfontoltabbak, a kockázatkerülés erősödik, és miközben a csúcsművek iránt nő az érdeklődés, a feltörekvő kortárs művészek piacát egyre nagyobb bizonytalanság övezi.
Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.
A konkrét-konstruktív művészet hazai története elképzelhetetlen nélküle, mégis ritkán szólal meg interjúban. Közelgő 80. születésnapja alkalmából Haász István pályájáról, tanításról és tanulásról, a tér megszállottságáról, a „Haász-sárga” születéséről, morális ellenállásról és a művészet mindenkori oppozíciós szerepéről beszél – kompromisszumok nélkül.
Életének 98. évében elhunyt az 1928-ban Budapesten született Márkus Anna, azaz Anna Mark. A párizsi emigrációban világhírűvé vált művészgeneráció tagja volt a 2020-ban eltávozott Reigl Judit és a három évvel később, 99 évesen meghalt Molnár Vera is. Anna Mark alakját az őt személyesen ismerő, szintén Párizsban élő Cserba Julia művészettörténész idézi fel.
Színes és kreatív kiállítás egy színes és kreatív világról. Mit vesz észre a trópusi kulisszák mögött egy olyan szobrász, akit az outsider művészet érdekel, és egy olyan festőnő, akit a közösségi alkotás vonz? A Gwizdala Dáriusz és Hoffmann Delilla képzőművészek több hónapos zanzibári útja során feltérképezett vizuális világ egy szelete a 1111 Galériában tekinthető meg.
