#A mű

A kockás füzettől a komputerrel generált rajzokig és tovább – Molnár Vera kiállítása a párizsi Pompidouban

A tavaly decemberben, nem sokkal a 100. születésnapja előtt elhunyt magyar származású francia alkotó, aki a hatvanas években az elsők közt használta a számítógépes művészet közvetlen előzményeként tekinthető generatív elgondolást és módszert munkáiban, s még utolsó életévében is NFT-ket bocsátott ki, centenáriumi kiállításai közül a legnagyobb szabásút a párizsi Pompidouban rendezték meg. A kiállításról, melynek előkészületeiben még Molnár Vera is részt vett, Cserba Júlia, a művész barátja készített beszámolót.


Amikor a legszebb szín a fekete – Koós Gábor kiállítása

Bár a metszetek általában sokszorosíthatók, ő egy-egy mű elkészülte után nem használja újra a nyomóformát, hanem kiállítja az alkotás részeként. És bár grafikai nyomat alatt legtöbbünk valamilyen képre gondol, keretben vagy anélkül, esetleg egy kötet lapjain, az ő munkái szobákat töltenek meg, bejárható teret képeznek, beborítják a falakat és a padlót. Koós Gábor alig tíz éve diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, de már számos rangos díjat kapott és több országban is kiállították munkáit. Itthon az Inda Galéria képviseli, ahol jelenleg Gazing Into Darkness (A sötétségbe nézek) címmel a harmadik kiállítása tekinthető meg. Bihari Ágnes interjúja.


Óvatlanul kimondott szavak, elrejtett vallomások – családi traumák és titkok Csapó Ida és Kocsi Olga kiállításán

Két olyan alkotó, Csapó Ida (1952) és Kocsi Olga (1987), közös kiállítása látható a megújult Liget Galériában, akik amellett, hogy vizuális műveket hoznak létre, a következő szakmákban is szakképesítéssel és/vagy szaktudással rendelkeznek: újságíró, gép-és gyorsíró, női önismereti tréner, varrónő, villanyszerelő, karosszérialakatos, oktató. A kiállítás persze nem emiatt izgalmas, de talán jelzi, hogy némileg szokatlan az, ami a látogatóra vár.


Néhány éve fedezte fel a világ ezt a 78 éves grúz festőnőt, aki nem a megszokott módon alkotott életművet

Új relevanciával bír a kortárs műkereskedelemben és a kortárs művészeti intézményi politikában a globalizációval szembeállítható perifériák naiv, zárványszerű alkotóinak életműve. A jelenségről – amely az áprilisban nyíló 60. Velencei Képzőművészeti Biennáléra is hatással van – egy 78 éves grúz festőnő zürichi kiállítása kapcsán írt szerzőnk.


Régen hidroplánokat és turbinákat gyártottak a főváros egyik legkülönösebb kiállítási terében, a Budapest Art Factoryben

Március közepéig látogatható a Budapest Art Factory műteremház és galéria Torzítások/Distortion című kiállítása új helyszínükön, az albertfalvai Építész utcában. A decemberi nagyszabású megnyitó egy vidám, jó hangulatú, a kreativitás és alkotás elegáns és kényelmesen pazar tereibe invitálta az érdeklődőket. Az azóta eltelt hónapokról, a tervekről és a kezdetekről kérdeztük Kucsora Mártát, a BAF koordinátorát, szervező-vezető művészét és Banovich Tamás New York-i galeristát, aki a tárlat anyagát biztosította.



Az elmúlt száz év egyik legfontosabb amerikai festője megmutatta az ezerarcú gonoszt – láttuk 2023 egyik csúcskiállítását

Philip Guston társadalmi gyűlöletet és erőszakot ábrázoló képei elképesztően erősek, és ma, több évtizeddel megszületésük után is hatnak. Az eredetileg 2020-ra tervezett, régóta várt vándorkiállítást, az akkori események fényében, nem merték a közönség elé vinni a részt vevő múzeumok. A kiállítássorozat végül két évvel később valósult meg. Szerzőnk a londoni Tate Modernben nézte meg a tárlatot.


Távol-keleti urbánus magány 3D-ben – Waliczky Tamás kiállítása

Waliczky Tamás több mint három évtizede él és alkot külföldön, ahol egy darabig jobban is ismerték a nevét és számítógép-alapú műveit, mint itthon. Ez ma már máshogy van, főleg mióta ő képviselte Magyarországot 2019-ben az 58. Velencei Biennálén Képzelt kamerák című projektjével. Az újmédia műfajának körébe tartozó munkáinak élvezetéhez elsősorban kíváncsiság kell, méghozzá az a fajta, amely a megszokott vizuális élményeken túli látványokra is nyitott. Legújabb munkáit az őt itthon képviselő, Molnár Ani Galériában lehet megtekinteni.


A pókasszony pszichéje – Louise Bourgeois-kiállítás a bécsi Belvedere-ben

A 2010-ben, életének 99. évében elhunyt francia-amerikai művész munkásságával legtöbben gigantikus pókot formáló bronzszobrain keresztül találkozhattak. Maguk az alkotások is megrendítőek, de ami ennél is mellbevágóbb, hogy egy 80 év fölötti nő műtermében készültek. A 20. század végének képzőművészetére meghatározó erővel bíró Bourgeois mintegy hét évtizedet felölelő életműve egy kimerítően alapos, meghökkentő és lehengerlő kiállításon követhető nyomon még január végéig az Alsó-Belvedere-ben.



Emblematikus fejek új helyszínen – közelebb és beljebb léphetünk Birkás Ákos világába

„Egy ember mindig érdekes” – ez a kijelentés, egy beszélgetésből kiemelt idézet, a címe Birkás Ákos emblematikus, a műfaj határait tágító, de alapvetően portrénak tekinthető képeiből rendezett kiállításának a Vintage Galériában. A 2018-ban elhunyt alkotó műveinek mostani válogatása alapos átgondolásokat és szándékokat mutat, és egyben egy új időszak kezdetét is jelzi a már lezárult életmű további történetében.



„Szeretek egy kicsit mindent összezavarni” – szubjektív búcsú a generatív művészet úttörőjétől, Molnár Verától

A december 7-én, 100. születésnapja előtt néhány héttel hunyt el a magyar származású francia alkotó, a generatív művészet úttörő alakja, Molnár Vera. Az 1940-es évek végétől Párizsban élt, meghatározó tagja volt a technológia és a képzőművészet kapcsolatát kutató művészeti szcénának. Rá emlékezik Cserba Júlia, a szintén Párizsban élő művészeti szakember, Molnár Vera személyes barátja.


Közhelyes koncepció, lehengerlő remekművek – megnéztük a Tate Modern kiállítását

A pillanatnyiságra utaló címre rácáfolva több mint 10 hónapig tartja kiállításban a tekintélyes Tate Modern Pierre Chen tajvani gyűjtő kollekciójának darabjait a múzeum saját gyűjteményéből származó művekkel kiegészítve. Az eljárás sok kritikust késztetett szemöldökfelhúzásra, ugyanis a Capturing the Moment című tárlat alibi koncepciója nagyon vékonyra sikeredett. Maguk a remekművek azonban mégiscsak „elviszik a show-t”. Beszámoló Londonból.


A választások tisztaságát is veszélyeztetheti a Rogán-féle digitális állampolgársági jogszabály

A következő választások tisztaságát és szabadságát is korlátozhatják azok a törvényjavaslatok, amelyeket várhatóan napokon, illetve heteken belül elfogad az Országgyűlés kormánypárti többsége. Aggodalomra ad okot például a digitális állampolgárságról szóló jogszabálynak az a passzusa, amely szerint a telefonos alkalmazásra optimalizált rendszer egyik funkciója a statisztikai célú anonim adatértékelés. A hatalmas mennyiségű, látszólag ártalmatlan adat ugyanis ideális alapot képez az úgynevezett gerrymanderingre, vagyis arra, hogy a hatalom birtokosai részrehajlóan rajzolhassák át a választókerületek határait.


God is a DJ – interjú Petrányi Zsolttal, a Nemzeti Galéria TechnoCool kiállításának kurátorával

Lassan az X generációhoz tartozó magyar alkotók is kezdenek öregedni, sőt, egyre gyakrabban jön fájdalmas hír egyikük vagy másikuk idő előtti haláláról. Nem volt könnyű a pálya eleje, nem egyszerű a zeniten sem, és a következő 20-25 év sem néz ki túl fényesen. Nem, nem volt régen minden jobb, de azért sok minden igen: fiatalok voltak, előttük állt az élet, és körülbelül egy évtizeden át színesnek, nyitottnak és reménytelinek tűnt számukra (is) itthon a világ. Erről – meg sok másról is – szól a Magyar Nemzeti Galéria február elejéig látogatható kiállítása, a TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001).




Mercedes motorháztetőkön az ismeretlenségből a halhatatlanságba – Selma Selman az acb Plus Galériában

„Boszniából jövök, vagyis Kelet-Európából, a Balkánról, nő vagyok és roma. Ez így együtt a legrosszabb kiindulópont, mégis ebből, a semmiből hoztam létre mindazt, amim mostanra van” – mondja Selma Selman aktivista és képzőművész, aki még mindig csak 32 éves, de már a legjobb képzőművészeti vásárokon és nagy presztízsű kiállítóterekben lehet látni a munkáit. Elismerések, felkérések, rangos alkotói ösztöndíjak – gyors, szinte szédítően gyors művészeti karrier. Bár ezt ő nem egészen így gondolja.


Egy kiállítás, ahol a színes ötletek és viccesnek látszó művek mögül életbevágó kérdések csapnak a szemünkbe

Perneczky Géza a hazai konceptuális művészet egyik főszereplője, korai munkái és publikációi katalizátor szerepet játszottak a magyar neoavantgárd irányzatokban. Harmincas évei közepén, 1970-ben költözött Kölnbe, azóta fontos közvetítő a magyar, illetve kelet-európai és a nemzetközi művészeti szcéna között. Jelenleg itthon, a Missionart Galériában láthatóak munkái. Perneczky művészetének jellemzőit és a megnyitó baráti légkörű hangulatát Kovalovszky Márta művészettörténész-író idézi fel.