A sóhaj a lélek felszabadulása – Koronczi Endre filozofikus, látványos és vicces kiállításán jártunk a GODOT-ban
Kérem, sóhajtson, Széchenyi Úr! címmel látható Koronczi Endre kiállítása a GODOT-ban, melynek központi tárgyai a Magyar Tudományos Akadémia épületének a kezdetektől meglévő szellőzőberendezései. Ezek poétikus módon őrizhetik akár a reformkor nagyjainak lélegzetét, sóhajait is, ami új dimenziót kölcsönzött a lassan három évtizede a szél-lélegzet-lélek-levegő tematikában mozgó művész munkájánák. Erről beszélgetett az alkotóval, és a kiállítás kurátorával, Cserhalmi Lucával Bihari Ágnes.
Számos olyan vizuális alkotó van, akiket egy téma, forma vagy gondolatkör évekre, évtizedekre képes lekötni. Múlik az idő, de a művésznek nem csökken az egykor megtalált témával kapcsolatos izgalma, mindig más szögből néz rá az egyre mélyebben megismert tárgyra, újabb és újabb aspektusait fejti ki, sokadik változatban járja körül, szálazza szét és rakja össze újra. Mondhatni, mindenről ugyanaz jut az eszébe. Ideális esetben a folyamat, illetve annak eredményeként maguk az alkotások a befogadó számára is hasonló élvezeti forrást és szellemi izgalmat jelentenek; a feltárt vagy sejtetett összefüggések elgondolkodtatják, megmozgatják, felrázzák vagy nyugtalanítják – azaz hatnak rá.
Koronczi Endre képzőművész 1996 óta dolgozik légmozgásokkal, és bár emellett számos más kreativ dolog is fűződik a nevéhez,
a szél-lélegzet-lélek-levegő témakörei körül örvénylő művészeti projektje
az, amelynek különféle megjelenési formáját a legtöbb alkalommal mutatta be a közönségnek nagy presztizsű, esetenként tekintélyes alapterülettel bíró intézményekben (például itt, itt, itt vagy itt), és kisebb, speciális kiállítóhelyeken is.