Ma már szerencsére nem számít ritkaságnak, ha ismert kortárs magyar művészek rangos külföldi múzeumok egyéni vagy csoportos kiállításain szerepelnek. Most a legutóbbi tárlatokból mutatunk be néhányat.
Majdnem nyolcszázezer ember követi az Instagramon. Egy viszonylag új eszköz, az MI virtuóz használója, akinek keze – billentyűzete – alól szinte számolatlanul jönnek ki a fantáziadús látványelemek. Szokatlan álló- és mozgóképei, melyek jellemzően szüntelenül egymásba alakuló humoros és/vagy szürreális képekből állnak, csodálkozást és lelkesedést váltanak ki, de kérdéseket is felvetnek. Mi ez? Autonóm művészet? Szórakoztatás? Alkalmazott MI-grafikafotóvideó? Szauder Dávid médiaművésszel beszélgettünk.
Minden szépből van címmel a Budapest Galériában látható kiállítás a 2020-ban elhunyt Loránt Anikó életművéből. A művész élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással beszélgettünk.
A rendszerváltás a műkereskedelemben is új korszak hajnalát jelentette; 1989-től kezdve sorban jelentek meg – csaknem kizárólag a fővárosra, Budapestre koncentrálva – a magántulajdonú kereskedelmi galériák és aukciósházak, amivel egycsapásra megszűnt a szcéna korábbi állami tulajdonú cégeinek monopolhelyzete. A sort 1989-ben a Knoll Galéria Budapest nyitotta, melyet egy ismert bécsi kortárs galerista, Hans Knoll alapított és működtet azóta is sikeresen a Liszt Ferenc téren. A galéria most volt 35 éves – ebből az alkalomból beszélgettünk Hans Knollal és a budapesti galériát 2003 óta vezető Pilinger Erzsébettel.
Bullás József három év elteltével újra önálló anyaggal jelentkezik a Deák Erika Galériában. A Nonserial címen futó kiállítás képeit – legalábbis azok egy részét – Vera Molnár Mont Sainte-Victoire sorozata ihlette, amelyet viszont a Cézanne által híressé tett dél-francia hegy inspirált. Ez a tény, illetve egy „alkotói bakancslista” is szóba kerül a művésszel folytatott beszélgetés során. A mű interjúja.
Sajtok, almák, minőségi kolbászáru: piac és vásárlók a vásárcsarnok földszintjén. Porrá váló emberi létezés, gyászmunka, végtelen univerzum: fotográfiák a csarnok karzatán. Két olyan világ, amelyek távolabb talán már nem is lehetnének egymástól – gondolhatnánk. Pedig nehezen lehetne megfelelőbb helyet találni ennek a filozofikus, ugyanakkor nagyon személyes anyagnak. Pecsics Mária kiállítása a Ladó Galériában.
A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) nemrég tette közzé 2024-es globális felmérésének eredményeit, amely a művészeti kritika területén dolgozók helyzetét vizsgálta. A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson a szakmában dolgozók demográfiai összetételéről, munkakörülményeiről, fizetési struktúráiról, valamint szakmai motivációiról. A világ 59 országából érkezett válaszok betekintést nyújtanak a szakma globális kihívásaiba és lehetőségeibe. Ugyan a válaszadók arányában a magyar részvétel kimutathatatlanul alacsony, de a globális felmérés számai így is sejtetik, hogy jelentős szakadék tátong a nyugat-európai és észak-amerikai válaszadók helyzete, valamint a hazai körülmények között.
Szíj Kamilla nemrég megnyílt kiállításának meghívóján nem egy rajz vagy rajzrészlet szerepelt, hanem egy izgalmas fotográfia. A kortárs rajz egyik legfontosabb magyarországi képviselője ezek szerint most más médiummal dolgozik – vontuk le a következtetést többen is. Ráadásul az eseményt megnyitó személy neve mellett az volt olvasható: fizikatanár. Rejtély rejtély hátán.
A LAM harmadik kiállításában ismét hangsúlyt kapott a fény kettős természete, de ezúttal a művek többsége kifejezetten a hullám-természetre rezonál. A nem szokványos tárlat címe pedig egy másik központi rendezőelvre mutat rá: olyan látványokat kutat, melyek közvetelenül az agyban keletkeznek a retinális inger megkerülésével. A meditatív, kizökkentő és elgondolkodtató művekről – melyekre igazán érdemes időt szánni – a kiállítás egyik kurátorával, Szalai Borbálával beszélgettünk.
A Köln melletti Brühlben Alberto Giacometti – Szürrealista felfedezések címmel egy több mint 70 objektumot (szobrokat, litográfiákat, fotókat és leveleket) bemutató kiállítás nyílt a 20. század talán legfontosabb szobrászának művészi örökségét gondozó párizsi Giacometti Fondation szervezésében.
Milyen muzeológia irányelveket követtek az etnográfiai szakemberek a 3600 eredeti tárgyat, 1600 fotót 3000 négyzetméteren bemutató új állandó tárlat létrehozásakor, mely nyolc tematikai egységben sokféle értelmezést lehetővé tevő történetekkel igyekszik közel hozni a néprajzi gyűjtést és gyűjteményezést? A Magyarország és a Kárpát-medence öröksége mellett öt kontinens kultúráját is tolmácsoló kiállítás mögötti munkát Berényi Marianna, a múzeum főosztályvezetője mutatja be.
A már életében legendává vált mexikói művész személyes használati tárgyai – fűzői, csizmái, beszáradt körömlakkjai – között voltak elzárva 50 évig azok a fotográfiák, melyek a művészpárt, családtagjaikat, ismerősöket, háziállatokat, valamint inspirációul szolgáló motívumokat ábrázolnak, és most Budapesten is láthatók.
Úgynevezett bizonytalan identitású tárgyakat keresett a Ludwig Múzeumban megtekinthető különleges kiállításához Timár Katalin kurátor. A textilmunkák és kerámiák mellett hagyományos és extrém alapanyagokkal és technikákkal készült alkotások grandiózus gyűjteménye számtalan narratívát enged meg a befogadó számára, melyek egyszerre mélyen tanulságosak és felszabadítóan szórakoztatóak. Olyan nagyszerű alkotások és gondolatok bújnak meg az utolsó sarokban is, hogy a látogató könnyen érezheti úgy, hogy lemarad valamiről, ha nem néz mindent végig.
A tavaly elhunyt Berhidi Mária még november 10-ig látható retrospektív kiállítása nemcsak különlegesen finom alkotói szubjektumából táplálkozó minimalista szobrainak, hanem meghatározó művészetszervezői tevékenységének is méltó emléket állít. A tárlatról, melyen néhány alkotótársa munkái is szerepelnek, az életművet hosszú ideje követő Horányi Attila művészettörténész írt kritikát.
Várnai Gyula, a magyar kortárs művészet középgenerációjának egyik kiemelkedő alakja az őt képviselő acb Galéria kiállítótermében három év után újra önálló anyaggal jelentkezik. Írásunkban az alkotó és Fenyvesi Áron, a galéria kurátora beszél a jelenről – de a kiállítás tematikája kapcsán a jövő is határozott hangsúlyt kap.
A tárlaton a történelem egy homályban maradt szegletére láthatunk rá: az ötvenes évek elején működött badacsonyi internálótáborra. A tárlat anyagában a helyszín és a politikai foglyok sorsának bemutatása összefonódik a társadalmi emlékezet kérdéseivel; az emlékezés és felejtés mechanizmusának feltárását a multiszenzorális megoldások mellett a művészi hozzájárulások teszik egyedivé.
A fotó egy elmúlt pillanat médiuma, míg a film a jelenben zajlik, és folyamatosan a jövőbe mutat – fogalmaz Hámos Gusztáv videóművész, aki alkotótársával, Katja Pratschkéval a fenti kettőt ötvöző, fotószekvenciákon alapuló fotófilmben talált rá a legizgalmasabb kifejezési módra. Munkáik a Mai Manó Házban láthatók.
Refik Anadol török származású Kaliforniában élő MI-művész igazi sztár a nemzetközi újmédia színtéren, akinek alkotásai nem csak a világ művészeti csúcsintézményeiben, de nagy presztízsű szórakoztatóipari események színpadi látványaiként is szemet kápráztatnak – és ez szó szerint értendő. Itthon most először, Debrecenben lehet találkozni egyik munkájával, még szeptember végéig. A kiállítás kapcsán a műfaj nemzetközi színterén mozgó magyar szakértő, Lukács Viola kurátor beszél az alkotóról, valamint az adatvezérelt, mesterséges intelligencia által generált művészet értékeiről és kritikájáról.
Az ISBN+ könyvesbolt közel hét éven keresztül működött a budapesti Víg utcában; a bolthoz egy kortárs művészeti galéria is tartozott. Ősztől új fejezetet nyitnak, melyhez (részben) új név és új program is társul. Olyan filmeknek szentelnek külön teret, melyek eddig leginkább nagyobb kiállítások részeiként voltak láthatók. Bihari Ágnes Istvánkó Beáta művészeti vezetővel, a régi-új hely tulajdonosával beszélgetett.
Idén már húsz éves az Arcus Temporum fesztivál, melyet a Pannonhalmi Bencés Főapátság szerzetesi közössége szervez minden év augusztusának végén. A zenére, irodalomra, képzőművészetre, valamint a mindezeket összekötő és önmagában is programszervező egységként szereplő spiritualitásra, mint négy pillérre építkező rendezvény idén a Bazilika felszentelésének 800. évfordulója köré szerveződött, s az Ünnep címet kapta.
