Amerikai kutatók szerint a művészeti foglalkozások valóban segítenek csökkenteni a stresszt, még akkor is, ha valaki egyáltalán nem tud rajzolni, festeni, és általában véve kézügyessége sincs.
A feltárások szerint az ember már az ősidőktől kezdve készített valamilyen formában művészeti alkotásokat – legyenek azok barlangrajzok vagy apró, csontból faragott tárgyak –, ami jól mutatja, hogy a mennyire fontos része a fajnak az önkifejezés ezen formája. Az is közismert, hogy az orvoslásban is használható, a mentális problémákkal küzdők számára például a művészetterápia hatékony segítség lehet a gyógyulásban. Úgy tűnik azonban, hogy a hétköznapokban is érdemes lehet egy kicsit „művészkedni”.
Az amerikai Drexel Egyetem kutatói összesen 39, 18 és 59 év közötti embertől vett nyálmintát két alkalommal: egy 45 perces művészeti foglalkozás előtt és után. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miként változik meg a résztvevők kortizolszintje.
A kortizol a mellékvesék által termelt hormon: egyfajta univerzális hormon, amely mindenben szerepet játszik a gyulladás csökkentésétől a glükóz lebontásának fokozásáig. Mivel a szervezet stresszreakciójának részeként is felszabadul, ezért a köznyelv „stresszhormonként” is ismeri. Ez segít abban, hogy éber maradjon az ember: fokozza a szükséges funkciókat, és lelassítja azokat, amelyekre nincs szükség. Ezért a magas szint általában a stressz mutatója, de a szintje a nap folyamán is változik, általában reggel tetőzik, este pedig lecsökken – írja az IFLScience.
A fent említett vizsgálat során a csoport tagjai bármilyen formában alkothattak a papírmunkáktól kezdve az agyagmodellezésen át a kollázsok készítéséig. Ami még fontosabb, a résztvevők kevesebb mint felének volt valamilyen tapasztalata már a művészeti alkotások készítése terén.
A résztvevők arról számoltak be, hogy a foglalkozások pihentetőek voltak, csökkentették a szorongást, és segítettek nekik perspektívát találni. Volt, aki arról beszélt, hogy kevésbé rágódott a hétköznapi problémákon.
A nyálminták igazolták ezeket a beszámolókat, a résztvevők 75 százalékánál csökkent a kortizol szintje a 45 perces foglalkozásnak köszönhetően. Ez az eredmény nem függött attól, hogy ki mennyire értett a művészetekhez, vagyis lényegében egy teljesen amatőrnél is ugyanaz az eredmény születhet, mint annál, akinek már van tapasztalata a hasonló alkotói tevékenységgel kapcsolatban. Az erről szóló publikáció az Art Therapy című tudományos lapban jelent meg.
Girija Kaimal, a tanulmány egyik szerzője szerint az eredmény abból a szempontból nem meglepő, hogy végső soron épp ez lenne a művészetterápia célja is. Ugyanakkor jó tudni, hogy valóban van mérhető hatása az ilyen foglalkozásoknak.
Érdemes megjegyezni, hogy a vizsgált csoport rendkívül kicsi volt, így a jövőben nagyobb mintán is le kellene végezni a kísérletet, hogy pontosabb képet lehessen kapni a kortizol szintjének csökkenéséről. Emellett azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a 45 perces idő növelésének vagy csökkentésének van valamilyen hatása az eredményre.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
