A világ legismertebb neurotikusa a magyarul most megjelent önéletrajzában kijavítja az életben ejtett helyesírási hibákat, és töredelmesen bevallja: soha nem tette meg és soha nem tenné meg „azt”.
Még szó sem volt a járványról, amikor kitalálták, hogy a Ludwig Múzeum világpremieren mutatja be a világhírű magyar hálózatkutató 20 évnyi munkájának vizualizációját. Ám mivel a járványok terjedésének kutatása is Barabási szakterületéhez tartozik, így a koronavírus központi szerepet kapott ezen a művészeti tárlaton.
Új funkcióval jelentkezett a Google művészeti alkalmazása, ami ezúttal különleges szelfik készítésére ad lehetőséget, miközben tanítja is a felhasználókat.
A társadalmi, politikai jelenségekre naprakészen reagáló színház híve a legnevesebb német társulat intendánsa, rendezője, Oliver Reese, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem iránti szolidaritásból vonta vissza társulatának jövő évre tervezett vendégjátékát a Nemzeti Színház nemzetközi fesztiválján.
A Timecraft névre keresztelt mesterséges intelligencia elemezte, hogy a timelapse videók alapján hogyan készül egy festmény, majd a látottak alapján megpróbálta újra megalkotni azokat.
A jó befektetés vagy a kultúra iránti megszállottság hajtja a leggazdagabb magyar műgyűjtőket? Egy új sorozatban szóra bírták azokat az embereket, akik már nem számolják, mennyi pénztől szabadultak meg egy-egy jobb műremekért. A rendezővel és a producerrel beszélgettünk.
Ebben a szövegben nemzetközi példák segítségével megpróbálom röviden felvázolni az autonóm művészet és a művészeti mező kialakulásának történetét, illetve árnyalni ezeknek a piachoz és a különböző hatalmi mezőkhöz fűződő ambivalens viszonyát. A szöveg második részében a magyarországi művészeti rendszer néhány főbb jellemzőjének ismertetése után javaslatot szeretnék tenni egy szolidaritáselvű kortárs művészeti szervezet létrehozatalára, ami ugyan távolról sem jelentene megoldást a művészeti rendszerbe kódolt összes problémára, de talán fontos lépés lehet a nagyobb mértékű szolidaritás irányába.
Ebben a szövegben nemzetközi példák segítségével megpróbálom röviden felvázolni az autonóm művészet és a művészeti mező kialakulásának történetét, illetve árnyalni ezeknek a piachoz és a különböző hatalmi mezőkhöz fűződő ambivalens viszonyát. A szöveg második részében a magyarországi művészeti rendszer néhány főbb jellemzőjének ismertetése után javaslatot szeretnék tenni egy szolidaritáselvű kortárs művészeti szervezet létrehozatalára, ami ugyan távolról sem jelentene megoldást a művészeti rendszerbe kódolt összes problémára, de talán fontos lépés lehet a nagyobb mértékű szolidaritás irányába.
Beleállt a HVG Kiadó csapata is az új internetes kihívásba, és megalkottuk híres műremekek karanténosított változatát. Hogy mivel? Hát azzal, amit otthon találtunk: ceruzákkal, gyorsfagyasztott pizzával, egy szakadt pólóval, konyhai dolgokkal. A háziasított művészetet mint időtöltést csak ajánlani tudjuk ezekben a nehéz napokban.
Átszámítva egy budapesti panellakás árát fizették ki egy banánért, amelyet szigetelőszalaggal ragasztottak egy fehér falra. A műalkotás gazdája a kortárs képzőművészeti piac nagy tréfamestere, Maurizio Cattelan, akinek a műve iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy már a harmadik banánján dolgozik.
Maradék valójában üzlet és múzeum, de egykori léte tovább kísért, nézhetünk bármilyen statisztikát, szinte mindegyiken éles határ húzódik a volt NDK és NSZK között.
A vezető pincészetek közül az idén már többen új címkékkel ruházták fel palackjaikat. Legutóbb az Ostoros Családi Pincészet mutatkozott be új arculattal – Bukta Imre közreműködésével.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik hallgatója elkészítette az Ország - alternatív - Tortáját. Az összetevők kormánybarát újságok.
Az első perctől az utolsóig olyan volt, mint egy rosszul szervezett nyári tábor. Egy olyan nyári tábor, ami csodák csodájára mégsem omlott össze, ellenkezőleg: legenda lett.