Spanyolos, idegenlégiós, iszlamista önkéntes – kikhez mérhetők Ukrajnában a külföldi harcosok?

Feltűnést keltettek a múlt héten azok a fotók, amelyeken az etióp főváros, Addisz-Abeba orosz nagykövetsége előtt fiatal férfiak álltak sorban. Állítólag az orosz hadsereg toborzó felhívására jelentkeztek, hogy a Kreml érdekeiért harcolhassanak a mostani háborúban. Ha el is jutnak Ukrajnába, alighanem kizárólag pénzért, különösebb morális elkötelezettség nélkül fognak majd ott fegyvert, akárcsak a hírhedt, orosz hátterű katonai magáncég, a Wagner-csoport külföldiekből verbuvált zsoldosai, vagy a Líbiából, Szíriából és más, meg nem nevezett országokból érkező fegyveresek. EU-s források szerint akár húszezren is támogathatják a terepen már így az orosz hadsereget.

Ezek a zsoldosok nem tévesztendők össze az ukránokkal elvi (és érzelmi) alapon szimpatizáló és szolidaritást vállaló külföldiekkel, akik Zelenszkij elnök felhívására – sokszor saját kormányuk tiltása ellenére –, önszántukból sietnek a megtámadott fél segítségére. Elhivatottságukra jellemzőek egy litván fiatalember, Povilas Limontas szavai:

„Mielőtt elindultam Litvániából, azt mondtam magamnak, ha [az oroszok] csak egyetlen rakétát is rám pazarolnak az ukrán gyerekek helyett, már megérte eljönni.”

A február végén alapított ukrán „idegenlégióba” több mint ötven országból érkeztek önkéntesek, összesen nagyjából annyian vagy talán még többen is, mint ahány zsoldos az oroszokat segíti a másik oldalon. Az első hetek lelkes, ám többnyire tapasztalatlan, idealista – rosszabb esetben „háborús turizmusra” vállalkozó – jelentkezőit mostanra igyekeznek alaposabban megszűrni, és csak olyanokat befogadni, akiknek már van értékelhető katonai, harctéri jártasságuk.

Összeállítás a külföldi önkéntesek érkezéséről: