Azon a 800 évvel ezelőtti székesfehérvári országgyűlésen érvényesült a király politikájával való tömeges elégedetlenség. Egyesült a különböző okokból elégedetlen rétegek ereje, és rákényszerítették a királyt, hogy egy (természetesen latin nyelvű) dokumentumban mondja ki, ezután nem teszi azt, ami az érdekeiket sérti, s ha mégis, akkor a nemesek és a főpapok jogosultak ellene fellépni.
Meg is buktatták a király addigi politikáját fémjelző hatalmasságokat.
Ez az ellenzéki mozgalom gyorsan ellankadt, a bukott hatalmasságok többsége hamarosan visszanyerte pozícióit. Az Aranybulla eredeti formájában még II. András életében érvényét vesztette. Kilenc évvel később jelentősen módosított formában újították meg, s ebben már nem is szerepelt legközismertebb eleme, az ellenállási záradék.

II. András a Thuróczy-krónikában.
Wikipedia
Az 1222-es törvény a század végére már bele is veszett a feledés homályába a benne szereplő fogalmak jelentős részével együtt. Mind a hét eredeti példánya elveszett, csak Nagy Lajos bányászta elő az eredeti változat másolatát a következő század közepén, ő gondoskodott az Aranybulla feltámadásáról az ellenállási záradékkal együtt, amelynek gyakorlati jelentősége alig volt. Csak a Bocskay-felkelés során hivatkoztak rá, és a 17. század végén a magyar nemesség mindörökre le is mondott róla a királyválasztás jogával együtt. Ez volt a Habsburg-ház jutalma, amiért kiverték a törököket.