Egy jelentéktelen epizód mint történelmi határkő – 800 éves az Aranybulla
9 perc
2022.04.24. 11:30
II. András (Endre) és kortársai egyáltalán nem értenék, miért emlékezünk meg, miért emlékezünk egyáltalán 800 év múltán egy olyan múló dologra, mint amilyen a székesfehérvári Csúcsos-hegyen 1222. április 24-én kihirdetett törvény, amelyet egy néhány hónap alatt megbukott mozgalom kényszerített ki, s amely hamarosan feledésbe is merült. Miért épp ez lett az utókor számára a nagybetűs Aranybulla, amikor volt abból – vagyis arany függőpecséttel ellátott királyi rendeletből – jó néhány előtte is, utána is.
Azon a 800 évvel ezelőtti székesfehérvári országgyűlésen érvényesült a király politikájával való tömeges elégedetlenség. Egyesült a különböző okokból elégedetlen rétegek ereje, és rákényszerítették a királyt, hogy egy (természetesen latin nyelvű) dokumentumban mondja ki, ezután nem teszi azt, ami az érdekeiket sérti, s ha mégis, akkor a nemesek és a főpapok jogosultak ellene fellépni.
Meg is buktatták a király addigi politikáját fémjelző hatalmasságokat.
Ez az ellenzéki mozgalom gyorsan ellankadt, a bukott hatalmasságok többsége hamarosan visszanyerte pozícióit. Az Aranybulla eredeti formájában még II. András életében érvényét vesztette. Kilenc évvel később jelentősen módosított formában újították meg, s ebben már nem is szerepelt legközismertebb eleme, az ellenállási záradék.
Az 1222-es törvény a század végére már bele is veszett a feledés homályába a benne szereplő fogalmak jelentős részével együtt. Mind a hét eredeti példánya elveszett, csak Nagy Lajos bányászta elő az eredeti változat másolatát a következő század közepén, ő gondoskodott az Aranybulla feltámadásáról az ellenállási záradékkal együtt, amelynek gyakorlati jelentősége alig volt. Csak a Bocskay-felkelés során hivatkoztak rá, és a 17. század végén a magyar nemesség mindörökre le is mondott róla a királyválasztás jogával együtt. Ez volt a Habsburg-ház jutalma, amiért kiverték a törököket.