Valahol, valakinél, egy szoba vagy egy pince mélyén, esetleg a föld alatt ott kell rejtőzzön egy koponya. A trianoni Magyarország leghosszabb ideig uralkodó fejének a koponyája. Mi történhetett azzal másfél évtized alatt? Amióta kilopták a sírból? Tartósították? Eladták? Elásták? Kidobták? Dicsekednek vele eszmetársaik bizalmas körében, ahonnan nem szivárog ki semmi? Vagy nem vállalják ezt a kockázatot? Bár most már sokat nem kockáztatnának. A rongálás bűncselekménye rég elévült. Akár jelentkezhetnének is büszkén a tettesek. Lennének, akik a tettüket értékelnék. És vajon mi lett a „puritán” Kádár Jánosné Tamáska Mária hamvait tartalmazó, aranyból készült urnával? Értékesítették? Hamvastul vagy anélkül? Esetleg beolvasztották, és úgy csináltak pénzt belőle?
A hatvanöt évvel ezelőtti ünnepnap, 1957. május elseje volt a Kádár-korszak diadalmas és szimbolikus kezdőnapja. A „sajnálatos eseményeket” követő zavaros időszak után ezen a napon hatalmas tömeget sikerült Kádár János elé állítani a Hősök terére. Rájuk mutatva állította az állam és az állampárt vezére, hogy nem az „ellenforradalom” népe a magyar nép, hanem a párt népe, vagyis az ő népe.
Ennek a napnak az ötvenedik évfordulóján, éppen tizenöt évvel ezelőtt, 2007. május elsejéjéről másodikára virradó éjszaka, valamikor éjfél után a Fiumei úti Sírkertben a Kádár házaspár sírját feltörték. A márvány fedőlapot elmozdították, leástak legalább két méter mélyre, levették a koporsóról a Tamáska Mária hamvait tartalmazó aranyból készült urnát. Nagy lyukat vágtak a fakoporsót rejtő fémkoporsóba, a fakoporsót feltörték, abból a tizennyolc évvel azelőtt elhunyt Kádár János csontjait deréktől fölfelé, koponyástul kivették. A kiásott földet ott hagyták. Szakértők szerint legalább három ember kellett ehhez az akcióhoz, köztük olyan, aki már végzett exhumálást. A fémkoporsó megbontásához is alkalmas eszközök kellettek. A tetteseknek tudniuk kellett, mit találnak a sírban.
Nem nyugodhatnak békében egykori vezető politikusaink
Magyarország vezető politikusai esetében már-már az a rendkívüli, ha valakinek a földi maradványai évtizedekkel később is ugyanott nyugszanak, ahova először temették őket. Vannak, akiket titokban, míg másokat fényes külsőségek között búcsúztattak, és olyanok is, akiket a politikai széljárás változását követve - akár többször is - újratemettek.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
