szerző:
I.N.
Tetszett a cikk?

Csak Horvátországból mintegy 40 szakújságíró érkezett a villányi borvidékre, hogy megértse, mit jelent a Dél-Magyarországot jelképező legjellegzetesebb fajta. A Franc&Franc nemzetközi konferencián és a monstre kóstolón Master of Wine-ok részvételével igyekeztek meghatározni a villányi franc igazi arcát – és piaci lehetőségeit.

„Tessék végre eldönteni, hogy Magyarországon vagy külföldön szeretnék értékesíteni a villányi franc-t” – szólította fel Elizabeth Gabay Master of Wine múlt pénteken az idén másodszor megrendezett Franc&Franc nemzetközi konferencia résztvevőit a villányi Bock Pincében. A neves borászok és szakértők csendben hallgatták, amint a brit szakember azt fejtegette, hogy a nemzetközi sikerhez gyümölcshangsúlyosabb vörösborok kellenek, és a hordóhasználatot is vissza kellene fogni.

villanyiborvidek.hu

Gabay-nek sokan igazat adtak a konferencián, ám a winesofa.eu, a közép-kelet-európai régióra fókuszáló internetes bormagazin szerkesztői, Ercsey Dániel és Sue Tolson más szempontot is felvetettek. A szakújságírók úgy vélik, bár sokat lehet beszélni arról, mit kívánnak inni a brit, amerikai, kínai vagy spanyol fogyasztók, nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a villányi franc legnagyobb vásárlói még mindig a magyarok. Ha pedig a magyar borisszák jobban szeretik a 2-3 évet tölgyfában érő testes, tanninos borokat, mint a könnyed, például Friuli környéki acéltartályos franc-okat, akkor – már ha szeretnének megélni a hazai borászok – nincs más választásuk: ki kell szolgálniuk a megélhetésüket biztosító magyar fogyasztókat.

Más oldalról közelíti meg a kérdést Németi Sándor borblogger, a wineartculture.hu szerkesztője. Szerinte míg tőlünk nyugatabbra és délebbre a gasztronómiában jól működő, könnyedebb, frissebb, roppanósabb franc-okat készítenek, addig Villányban mindenki a nagy, ünnepi bort szeretné elkészíteni ebből a fajtából. Lehet valami a megjegyzésében, a szombati kóstolónapon (amelyre egyébként minden jegy hetekkel korábban elkelt!) ugyanis lehetőség nyílt a nemzetközi és a hazai franc-ok alapos ízlelgetésére.

A szakújságírók közül többen is lelkesedtek Bock József 2015-ös hordómintájáért, ami gyakorlatilag készen volt. Mostani állapotában a könnyedebb vonalat képviseli, ám a borász még több mint egy évig a hordóban fogja érlelni, miáltal a magyar fogyasztók ízléséhez közelebb álló, testesebb tétel születik meg. A bor „nagybátyja”, a 2012-es, Fekete-hegyről szüretelt változat minden hazai borversenyen kiemelkedően szerepelt, nagy aranyakat kapott, de még a Decanter megmérettetésén is szerzett egy aranyérmet.

Azoknak, akik  fintorognak a sok tannintól, nagy extrakttól, csöndben jegyezzük meg, hogy a nagytestű franc-ok kiválóan érlelhetők. Semmit nem vesztett eleganciájából (sőt!) Jekl Béla 2006-os franc-ja, de Gere Attila hasonlóan idős tétele is tanítani valóan őrzi a belértékeit. Egyeseket talán meglepett, de a Csányi Pincészet 14 éves franc-ján sem érződött az öregedés, ahogyan a franc-jairól nemzetközi hírnévre szert tett Malatinszky Csaba 2008-as tételében sem.

Az is tapasztalható azonban, hogy a nemzetközi ízléshez, a visszafogottabb hordóhasználathoz, gyümölcsösebb ízvilághoz egyre többen kívánnak idomulni. A Sauska Pincészet 2012-es franc-ja ezt az irányt követi, nagyon eltökélt következetességgel. E középutas viselkedés, amire Balla Géza 2011-es Cabernet Franc Sziklabora is jó példa – legalábbis a szakírók körében – osztatlan sikert aratott. Tévedés volna azt gondolni, hogy a villányi hagyománykövetés során ne lehetne innovációt és szép eredményeket felmutatni. Tiffán Ede 2011-es Grande Selectionje francia hordókban érlelődött, s a villányi borlegenda még azok között is válogatott: csak a legszebb hordók termése kerülhetett bele a csúcsválogatásba. A szép hordó a kiváló alapanyagot még szebbé tette. De elegánsan gyümölcsös a Vylyan Pincészet Mandolás franc-válogatása is.

És hogy mi ebből a tanulság? Annyi bizonyosan, hogy a közízlést nehezen, lassan lehet csak formálni – Magyarországon, de külföldön egyaránt. Ahogyan a főszervező, a Pécsi Borozó főszerkesztője, Győrffy Zoltán a hvg.hu-nak elmondta, Villány büszke arra, hogy ambiciózusan keresi az új utakat, és szeretné felírni magát a világ legnagyobb termőhelyei közé.

utisugo.hu

Bár az identitáskeresés folyamata még nem zárult le, az is tény – és ezt már más borszakírók mondják –, nincs még egy borvidék Magyarországon, amely hasonlóan színvonalas és grandiózus nemzetközi rendezvényt tető alá tudna hozni. Várjuk a folytatást és drukkolunk a villányi franc-nak. Tényleg megérdemli.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!