Bár az utazási trendek globálisan – az egyes veszélyzónáktól eltekintve – nagyon nehezen, csak hosszú évek, évtizedek során változnak, a világjáró blogok és az olcsó repülőjegyek korában egyre inkább előtérbe kerülnek a kevésbé szokványos úti célok. És itt most nem csak az egzotikus, távoli országokra kell gondolni, hanem az olyan változásokra is, minthogy Ausztriát már nem csak a síparadicsomok/Bécs/Salzburg szentháromság jellemzi az utazni vágyók szemében.

Ennek a szemléletnek az egyik nagy nyertese lehet a turisztikai statisztikákban rohamosan fejlődő, de mondjuk egy Stájerországhoz vagy Karintiához képest még mindig lemaradó Burgenland. A Fertő-tó vidéke és a napsütötte Közép-Burgenland helyett mi a régió déli részén jártunk, aminél vidékibb vidéket nem is találhattunk volna, de pont ezért volt olyan egyértelmű a párhuzam: nálunk miért nem ezt jelenti a vidék?

Südburgenland Tourismus / Steve Haider

Az elképesztő természeti adottságokkal megáldott Dél-Burgenland gyakorlatilag kis falvakból áll, a terület három legnagyobb településén (Felsőőr, Pinkafő, Németújvár) összesen alig laknak 15 ezernél többen. Igaz, legalább ennyivel több hely marad a dombos-völgyes tájon látszólag a végtelenbe nyúló szőlőbirtokoknak – Burgenland egésze Ausztria egyik legfontosabb bortermelővidéke, a kékfrankos hazájának is nevezik.

Konkrétan méterekre a határtól máris belefutottunk egy helyi borászatba: a sopronkeresztúri K+K Kirnbauer teraszán nemcsak a környék legfinomabb vörösborait kóstoltuk meg (egy kósza fehér is becsúszott, de 85 százalékos aránnyal uralkodik errefelé a vörös), miközben a völgy túloldaláról a soproni tévétorony nézett vissza ránk, hanem egy szomorú aktualitással is szembe kellett néznünk. A tulajdonos ugyanis elmesélte, hogy 63 éves, szintén szakmabeli édesapja korábban még sosem látott szőlőt elfagyni, ehhez képest 2016-ban a hajtások 50 százaléka odaveszett.

Burgenland Tourismus / Steve Haider

Az tehát oké, hogy Burgenland (amely egyébként ebben a formában nem alkotott közigazgatási egységet, így nincs hivatalos magyar neve) a kékfrankos hazája, de ha igazi borkülönlegességre vágyunk, akkor még Dél-Burgenlandon belül is délre kell venni az irányt. Csak itt, mindössze néhány faluban lehet ugyanis kapni az úgynevezett Uhudlert, ami már vagy száz éve vita tárgya nemcsak a párszáz lakosú településeken, a régióban vagy Ausztriában, hanem egész Európában.

A direkttermő szőlőfajtákból (pl. izabella, noah, othello) készített, gyümölcsös ízű borból több mint százfélét készítenek a helyi borászok, évente 70-80 ezer literrel, amelynek egy részét saját felhasználásra, egy részét pedig eladásra szánják. A központnak számító Heiligenbrunn, vagyis Szentkút községében egy 120 borospincét tartalmazó soron lehet végigsétálni, ha szerencsénk van, akkor még kóstolót is kérhetünk a mézeskalácsházakra emlékeztető kunyhókban. Az meg már hagyján, hogy az Uhudler-mánia üdítő, fagyi és csoki formájában is testet öltött, van olyan szupermarket, ahol külön részlegen lehet kapni az uhudleres termékeket.

Uhudler

Uhudler

Persze két pohár között harapni is illik valamit, és szerencsére vendéglátásban is remekelnek a fatányéros esztétikát imádó kis települések. Két szempontot tartanak szem előtt: fontos a szezonalitás, és lehetőség szerint a helyi alapanyagok felhasználása. Májusban például nem tudtunk olyan helyre bemenni, ahol legalább az étlap harmadát ne valamilyen spárgából készült finomság tegye ki – legyen szó levesről, főételről, köretről vagy akár desszertről. Ahogy mondjuk a környéken igen népszerű tökmagolaj is mindenhez illett.

Akinek azonban valami kiadósabbra fáj a foga, annak nincs jobb választás a lékai várnál, amely egyben 32 szobás hotelként is működik – ráadásul az egyes szobák pont megfelelő arányban képviselik a történelemhűséget és a modern kényelmet. Az Európa egyik legnagyobb denevérkolóniájának is otthont adó vár lovagi vacsorát kínál vendégeinek, és ebben nincs túlzás: a kellően nyúzott, kormos várfalak között több fogásban érkeznek az óriási fatányérok, az egymáson tornyosuló húsokkal, és bár jófejségből adtak evőeszközöket, mindenki érezte a bátorítást ahhoz, hogy kézzel nyúljon az ételek után. A vacsora nyugalmát csak néhány percre törték meg: a szomszédban, lovagi ruhában feszítő legénybúcsús társaság ugrott be váratlanul egy kis közös ünneplésre.

A lékai vár

Burg Lockenhaus

Mindennapi szinten talán a legszimpatikusabb dolog a régióban a biciklis közlekedés térhódítása. Még egyszer: nem tízezres vagy akár csak többezres városokról beszélünk, mégis olyan kiterjedt biciklis hálózata van a térségnek, hogy szinte el sem hisszük, hogy csak átugrottunk a szomszédba. Egész Burgenlandban 2500 kilométernyi hibátlan kerékpárúton lehet barangolni, de az külön Dél-Burgenland sajátossága, hogy itt a dombokon felfelé valódi áldásnak számító e-bike is menő – kölcsönző állomásokkal, szervizekkel és biciklibarát szálláshelyekkel van teli a környék.

Kikapcsolódása aktív és nem annyira aktív szinten is maximálisan van lehetőség. A túrázást itt komolyan veszik, a rengeteg biciklis mellett bárhol felbukkanhatnak futók vagy akár a nordic walking művelői, de a lovaglás és a golf kedvelőinek sem kell arrébb menni egy tartománnyal. A szállások pedig a végleteken táncolnak: az apró vendégházaktól az elképesztő wellness-paradicsommal büszkélkedő, tarcsafürdői Avita Resortig mindent megtalálni. De talán gyakran magyar személyzetű vagy akár tulajdonú középkategóriás szálláshelyek a legbarátságosabbak – a határtól párszáz méterre fekvő Karácsfán mesélték, hogy szilveszterkor gyakran átjárnak a kertvégekből a magyarok, hogy igyanak egy pálinkát az ottani vendégekkel.

Avita Resort

Avita Resort

És ha nem lenne elég, hogy az élettel és kultúrával teli falvak fényévekre vannak, mondjuk a szomszédos Zala megye közhangulatától, van még itt egy dolog, amiben nemhogy nehezen tudjuk, de úgy tűnik, nem is akarjuk felvenni a versenyt: Burgenland ugyanis élen jár az alternatív energia területén. Mezőgazdasági hulladékot feldolgozó biogáz üzem ide, faipari hulladékkal dolgozó biomassza erőmű oda, azért mégiscsak a szél teszi naggyá a régiót. A több mint 400 szélerőmű mára már több mint 600 ezer háztartást képes ellátni árammal, míg 2000-ben még csak a tartomány áramszükségleteinek 3 százalékát tudták így fedezni – ezzel Európában elsőként Burgenland vált szélenergiával önellátóvá.